Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
333 dox egyházak mellett a legszabadelvübb keresztény vallás is János Zsigmond gondoskodásából törvényesíttetett. Ez a törvény utolsó nagy alkotása János Zsigmondnak. Ez a törvény képezte szikla szilárd alapját, jogi biztosítékát a magyar unitárius egyház felépítésének s nagy jelentősége abban van, hogy e nélkül ellenségei a következő évszázadban kétségtelenül megsemmisítették volna. „Neve gyűlöletessé lett a nyugati népek és uralkodók előtt. Még a török pártfogóság sem ártott annyit, mint az unitáriusok támogatása“, írja Pokoly, János Zsigmondról. Micsoda képtelenség ez az állítás. Először is nem tudjuk, kiket érthet Pokoly a nyugati népek alatt. Majort vagy a többi türelmetlen elfogult theológust, Bézát, Buliingert és Simlert, akikhez fordultak egy kis külföldi szellemi tőkéért a Pokoly kálvinistái, mikor a reformáció vezetői nem tudták megcáfolni a lánglelkű Dávid Ferencnek tisztán evangéliumi alapon álló ész-szerű igazságait. Az uralkodók közül Habsburg I. Ferdinánd tényleg gyűlölte János Zsigmondot, de Pokoly jól tudta azt, hogy Ferdinánd ellenlábasát, a magyar nemzeti politika exponensét gyűlölte János Zsigmondban s különben is Ferdinánd meghalt, mielőtt János Zsigmond unitáriussá lett volna. Miksa is csak politikai ellenfelét gyűlölte János Zsigmondban, nem az unitáriust. Egyedül a bajor herceg az, aki leánya megkérésekor János Zsigmond unitáriusságát kifogásolta, de hogy a bajor herceg milyen tájékozatlan volt, azt beigazolta azzal, hogy a XVI. századi Erdélyről, amely épen ekkor lett a vallásszabadság klasszikus szülőhelye, azt írja, hogy „szerfelett miveletlen“.1 Ezzel szemben azt elfelejti Pokoly, hogy a szabadelvűek külföldön is örömmel üdvözölték az erdélyi unitárius hitvallást. Dudich Boroszlóból értesítette Bézát, hogy ő is az egy Istent vallja s hogy „az egyetlen Dávid Ferenc, meg barátja, Blandrata támasztotta föl sírjából a pápák által eltemetett ember Jézust“.2 Vilini Sándor Varsóból üdvözli Dávid Ferencet eszméinek terjesztéséért. Amint ismertetni fogom, János Zsigmondnak is több szabadelvű tudós ajánlotta fel munkáját tisztelete jeléül. De nemcsak a szabadelvű külföldiek, hanem az elfogut. Szádeczky : Békés G. 24. 1. — 2. Kanyaró: Dávid F- i. h. XLI. évf. 207. lap.
