Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
318 érdemelte „a XVI. század legnagyobb magyar reformátora" díszes jelzőt. Dávid Ferenc képviseli legvilágosabban a reformáció fejlődésének tisztább formáját minden fokozaton s ezt annyira nem akarják érteni, hogy még akadnak, kik őt ingatagnak, meggyőződését változtatónak, állhatatlannak, türelmetlennek jellemzik.1 Dávid Ferenc szellemi erejének értékelése nincs még tisztázva a magyar irodalomban, szellemi és erkölcsi nagysága még nincs kellően kidomborítva, de napjainkban már meglátta a legnagyobb magyar reformátornak tragikusan szép arcát Szabó Dezső, korunk egyik legnagyobb tehetségű írója s „titáni“ alakjának az európai szellem történetében jelöl helyet. Elismeri Dávid kiválóságát Zoványi Jenő is,2 a legszabadelvübb élő nagy egyháztörténetíró is, legújabban pedig Szerb Antal szól a csodálat hangján Dávid Ferencről.3 Csodálatos véletlen, hogy éppen református és katholikus kiváló szellemek sugározzák az igazság szellemét a lángeszű Dávid Ferenc felé. Közel van az ideje már annak, hogy mások is oda helyezik majd Dávid Ferencet arra a magaslatra, mely őt méltán megilleti az európai nagy szellemek sorában : Luther és Kálvin mellé és bizonyos vonatkozásban, föléjük. Több egyháztörténetíró felrója, hogy az unitáriusok mindent Dávid Ferencnek tulajdonítanak és Blandrata érdemeit nem ismerik. Ez nyilván a dolgok felületes ismeretéből származik, mert az unitáriusok jól tudják, hogy az unitárizmus előnyomulását Blandrata milyen nagy mértékben elősegítette, de az egyház alapításhoz Dávid Ferenc nagy theológiai tudása, kiváló szónoki és egyházszervező képességére volt szükség s így Dávid Ferenc lett az erdélyi unitárius egyház megalapítója, legerősebb támasza, míg Blandrata okos politikájával, nagyarányú személyes működésével az unitárizmus terjesztésének diplomáciai rendezője volt. Dávid Ferenc irodalmi munkássága nagy erkölcsi hatást váltott ki, az igaz tudományt szomjuhozók Kolozsvár felé tekintettek. Ami a svájciaknak Genf, a németeknek Wittenberg, 1. Gagyi: i. m. 65. I. — 2 Zoványi: A reformáció Magyarországon 1565-ig. 379. 1. — 3. Szerb: Magyar irodalomtörténet. Cluj-Kolozsvár, 1934. 62-65. 1.