Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai

312

gedjen előmenetelt és ez ellen való vakmerő bátorkodókat büntesse meg“.1

János Zsigmond az elhunyt György püspök helyébe 1569- ben Thordasi Pált nevezte ki s erről értesítette a besztercei tanácsot s meghagyja, hogy „az új püspököt segítsék abban, hogy a román egyházakban románul hirdesse az Isten igéjét s megreformálja az istentiszteletet“.2 Az új püspök zsinatot tartott s annak határozatát még 1569-ben a fejedelem elé terjesztette. Úgy látszik, hogy János Zsigmond meg volt elégedve az új püspök működésével, mert Thordasi Pálnak a szentirásnak a románok között való buzgó terjesztéséért Lomkereken egy házat adományozott, amely azelőtt az Erdélyből eltávozott Sava püspöké volt.8

János Zsigmond végérvényesen akarta rendezni a görög keleti egyházak ügyét s 1571. húsvétjára Kolozsvárra zsinatot hivatott össze, de halála megakadályozta abban, hogy megkezdett munkáját befejezhesse. János Zsigmond valláspolitikáját Bethlen Gábor és Rákóczi György folytatták.

E tisztán vallási célzatú törekvésért, amelyet János Zsigmond kezdett meg, több román történetíró megtámadja János Zsigmondot és az ő vallási politikáját követő erdélyi fejedelmeket s azzal vádolják, hogy ezzel magyarosítás volt a céljuk. Felesleges itt hosszabb vitatkozásba bocsátkoznunk, annyira világos azon legfőbb érvünk, hogy a nemzetiségi eszmét a XVI. század nem ismerte, a nemzetiségi eszme csak a XIX. században lett politikai tényező. A XVI-ik századi erdélyi államnak nem volt szüksége népszavazatokra, mert az teljesen a nemesi jogokon épült fel. E századot teljesen a vallási eszme hatja át s akkor mindenki, nép, uralkodó ennek az eszmének hatása alatt állott és János Zsigmond is csak azt akarta, hogy a megismert evangéliumi igazságban, mely országának többi lakóit meghódította, részesüljenek a románok is, mert mint a határozat indokolása mondja, úgy találták, hogy nagy szükség van reá. Ha magyarosítás lett volna a cél, akkor először is magyar püspök fennhatósága alá rendelte volna János Zsigmond, nem pedig a román pöspök fennhatósága alá.

1. Érd. Orszgy. Emi. II. 341. I. — 2. Gagyi: i. m. 120. 1. — 3. János Zsigmond. Paul Thordasyhoz, az erdélyi román püspökhöz. Documente privioare la istoria Ardealului. Veress: Vol. I. 292. 1.