Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
311 Amint láttuk, Erdélyben a románok reformációja Luther kátéjának román nyelvre fordításával kezdődik. A szász reformátorok azonban azzal idegenítették el a románokat a reformációtól, hogy egyházi nyelvül a német nyelvet akarták reájuk erőszakolni.1 Közben a katholikusok is igyekeznek megnyerni maguknak a románságot, de nem értek el nagyobb eredményt. Majd a kálvinisták kezdték meg a románok térítését és pedig nagyobb szerencsével, mint a szászok, mert ezek nem kényszerítették a magyar nyelvet a románságra, hanem a nép számára lefordították román nyelvre az egyházi énekeket.2 Németországban örömet okozott a hír, hogy Erdélyben a románok között terjed a reformáció. Ugyanis Melanchton jól tudta, hogy mikor a katholicizmus aléltságából felébred, erős harcot fog indítani a protestántizmus ellen s tudta, hogy a protestántizmus nagy erőt kapna, ha megnyerhetné a görög keleti egyházat. Erre a katholikusok és a görög keletiek között fennálló ellentétek is reményt nyújtottak. Melanchton azt remélte, hogyha a protestántizmus egyesülne a görög keletiekkel, véglegesen megtörhetnék a katholikusok nagy hatalmát s ezért levelezésben is állott Jeremiás konstantinápolyi pátriárchával s igyekezett őt megnyerni. Erdélyben azonban nehezen haladt előre a románság reformálása. György püspök 1567-ben panaszt tett János Zsigmondnak, hogy papjai az „evangéliumi hit terjedését mindenképen akadályozzák“.3 János Zsigmond erre figyelmezteti a román papokat az 1566. évi szebeni országgyűlés határozatára s reményét fejezi ki előttük, hogy a valódi evangélium terjedni fog a román nép között, de János Zsigmond hiába intette a papokat, nem volt annak kellő eredménye s ezért az 1568-iki tordai országgyűlésen maguk a rendek is kérik János Zsigmondot, hogy mivel a románok a fejedelem által kinevezett román püspöknek nem engedelmeskednek, hanem a „régi papoknak és azoknak tévelygéseinek engedvén, ellenek állanak“, felséged országával az előbbi végzése szerént az evangéliumnak kegyelmesen en-1. Gagyi: i. m. 114. 1. —* 2. Lásd: Sztripszky-Alexics „Szegedi Gergely énekeskönyve XVI. századbeli román fordításban Budapest. 1910. — 3. Gagyi i. m. 119. I.
