Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
306 egyezést, bár a fejedelem soraiból az látszik, hogy ő mindenképen létre akarta hozni az egyezséget és a békét. Blandratáról már ekkor tudták, hogy az úrvacsora kérdésében Kálvin felé hajlik s azt is, hogy jó viszonyban van Dávid Ferenccel. A fejedelem maga is úgy látszik a kálvinizmus felé hajlott s ezért bízta meg Blandratát. A fejedelem megbízó levelének ismertetése után felolvasták a rendeletet is, mely Alesius Dénes helyett Dávid Ferencet teszi a fejedelem udvari papjává, ami Dávidra azért is nagyjelentőségű volt, mert János Zsigmond, aki állandóan érdeklődött a reformáció iránt, megszerzett minden kül- és belföldi munkát, ami a reformációra vonatkozott. Azután Blandrata felszólította a kálvinistákat, hogy miután az egyetértést (Concordia) ők zavarták meg, adják elő a „concordiára vezető nézetüket“. Ezek be is adták a „Modus Concordiae“-t, mire a lutheránusok „Respensio“ címen adtak feleletet. Dávid Ferenc és követői kifejtik, hogy „a megtört kenyér és kitöltött bor nem lehet Krisztus teste és vére“. Luther követői pedig Krisztus eme szavait: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik ; igyátok, ez az én vérem“, szó szerint értelmezték. János Zsigmond írásbeli vitát kívánt, de Blandrata, aki a fejedelmet képviselte, szóbeli vitát is rendelt el, amiért Blandratát egyes egyháztörténetírók hibáztatják.1 Két napig vitatkoztak. Hiába volt kívánatos a szászok és magyarok egységének erősítése, egyezség nem jött létre, sőt az úrvacsora kérdése miatt már egy évtized óta küzdő felek egymástól véglegesen szétváltak.2 Az enyedi vitát követő 1564. június 4—5-én tartott tordai országgyűlés, miután a lutheránusok és kálvinisták kibékülése lehetetlennek látszott, kimondta, hogy mind a lutheránusok (szebeni vallás), mind a reformátusok (kolozsvári egyház vallás) vallásukat szabadon gyakorolhatják. Mindenik felekezet saját hitén levő papokat tarthat, de egyik pap se erőszakolja hitét más felekezetüekre. Mostantól kezdve Erdélyben három bevett vallás volt, 1. Lakos : i. m. 28—29. 1. — 2. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 169. 1. és Jabab E.: Dávid Ferenc emléke. 61—62. I.. továbbá : Jakab E.: János Zsigmond. i. h. II. k. 238. I. és Teutsch F.: i. m. 282. I.
