Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
299 A lutheránus vallás elterjedt Erdélyben a magyarok és székelyek között is s ezek a magyar lutheránus egyházak élvezték Izabella és János Zsigmondnak nemcsak oltalmát, hanem támogatását is, de sem'a lutheránusok által élvezett előnyök, sem a kilátásba helyezett kemény büntetések nem akadályozták meg a sacramentáriusok előnyomulását. A Wittenbergből hazatérő ifjak a melanchtoni krypto-kálvinizmussal tértek vissza s majd krypto-kálvinistákból nyíltan is kálvinisták lettek, akik megnyerték a főurakat s majd hozzá állottak a nemesek s cujus regio, ejus religio elvénél fogva a jobbágyok.1 A magyarországi református egyháznak Mélius Péter volt a megalapítója, aki Debrecenből hamar kálvinista Rómát csinált s onnan irányította a református egyház megszervezését. A magyarság tulajdonképen Melanchton közvetítésével fogadja el a kálvinista tanokat. A nagyváradi értekezlet után már Dávid Ferenc is e tanokat vallja, de bízott abban, hogy a szászokat magával viszi. Az 1559. évi medgyesi zsinat azonban nem termett babérokat Dávid Ferenc számára, mert a szászok Luther mellett szilárdan megállották s hitvallásukat szabatosabban megfogalmazták.2 Dávid lemond a lutheránus püspökségről, hogy annál szabadabban mozoghasson s most már illetéktelennek találta a lelkiügyekben a hatóságok beleavatkozását, mert e kérdésben nem a hatóság kardjával, hanem az ige igazságával és a lélek szeretetével kell harcolni.3 Dávid Ferencnek a kálvinistákhoz való csatlakozása új korszakot jelent a reformáció történetében. A rideg lutheri felfogás nem elégítette ki a magyar lelkeket, az újítás szelleme a népet is megragadta s a magyarság, Dávid Ferenccel az élén, halad a fejlődés törvényszerű útján. A két magyar hitújító, Dávid és Heltai különösen Segesvár és Kőhalom vidékén, a szászok közül sokat meghódítottak Kálvin tanainak. A Kálvinizmus nagy hódítást tett a Székelyföldön is. A legnagyobb, legszabadelvübb, élő protestáns egyháztörténetíró, Zoványi Jenő szerint, Erdélyben nagyarányúvá a helvét hitvallás terjedése azzal lett, hogy „az éles eszű, erős képzettségű, haladásért élő-haló, holtig tanuló és szünte-1. Pokoly: i. m. Prot. Szemle. 1902. 75. 1. — 2 Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. II. B. 257. 1. — 3. Pokoly : i. m. 79. 1.
