Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
298 Dávid Ferenc fényesen megcáfolta Kálmáncsehit, legyőzte a sacramentáriusokat, a kálvinistákat, de közben ő maga is megváltoztatta álláspontját s az úrvacsora kérdésében Kálvin tanait fogadta el. Nem volt ez egyedül álló jelenség, hisz épen abban az időtájban jutott köztudomásra, hogy maga Melanchton is Kálvin felfogásához közeledett. Dávid Ferencnek, aki ekkor már a lutheránus egyházzal való szakítás előtt állott, oly nagy befolyása és tekintélye volt, hogy a magyar papság nagyrésze hozzá csatlakozott s a kálvinizmus felé hajlása pedig olyan nagy jelentőségű, hogy már 1558. június 5-én tartott gyulafehérvári országgyűlés határozatán is meglátszik. A tordai országgyűlésnek a sacramentáriusok ellen hozott részén enyhítettek. A végzést ugyan egyelőre épségben hagyták, de nem mernek olyan szigorúan fellépni a sacramentáriusok ellen, mint az előző országgyűlésen, hanem mintegy hallgatólag tudomásul veszik létezésüket.1 Dávid kezdetben még gondolkozott, hogy a magyarságot és a szászságot egy közös vallásban egyesíti, de miután látta, hogy ez nerrl sikerül, a kálvinistákhoz csatlakozott, ezeknek osztatlan örömére. A kálvinisták kellő időben jutottak Dávid Ferenchez, aki kimondhatatlan nagy érték volt a feltörő egyház előtt. Kálvin hívei „két kézzel fogadták, ajándékokkal halmozták el“ Dávid Ferencet.2 Dávid Ferencnek a reformátusokhoz való állása ügyüket egyszerre felemelte. Az 1559. nagyváradi értekezlet, melynek eredménye a „Defensio Orthodoxae Sententiae de Coena Domini“ Kolozsvár, 1559., már jelzi, hogy a Kálvin hitüek erőre kaptak.3 Maga Dávid is azt hirdette már, hogy az úrvacsorában nem vesszük a valóságban Jézus testét és vérét, hanem csak a hit által élvezzük. Ez nagy jelentőségű zsinat, azért a református egyháznak a csiráját itt kell keresnünk s tiz év múlva ugyancsak Nagyváradon jutott diadalra az unitárius vallás. Ez a két magyar vallás lehetővé tette, hogy a magyarság teljesen szakított a lutheránizmussal s így a németség közvetlen elnémetesítő befolyásától megszabadult.4 1. Érd. Orszgy. Emi. II. 37—38. és 98. 1. — 2. Haner után Jakab E. : Dávid Ferenc emléke. 41. 1. és Jakab E.: János Zsigmond. i. h. 11. k. 229. 1. — 3. Érd. Orszgy. Emi. II. 135—36. I. — 4. Kanyaró F.: Dávid F. i. h. XL. 1. évf. 7. 1.
