Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
Állami-, anyagi- és társadalmi élet János Zs. korában
264 A Budáig s azontúl is terjedő török hódoltsági terület elzárta Erdélyt a nyugati iparosabb államoktól s ezért Erdélyben, Kelet és Nyugat érintkezési vonalán, egy önálló és sajátos ipari élet kezdődött, amely már János Zsigmond alatt nemcsak fejlett volt, hanem műremekeket is alkotott s az ország területén kívül a román fejedelemségbe s egész Konstantinápolyig, sőt Egyptomig is piacra talált. Magyar ember természeténél fogva nem szeret sem iparral, sem kereskedéssel foglalkozni. A magyar nemesek és székely főnépek birtokaikon jobbágyaikkal végeztették az ipari munkát, ezek a kézművesek azonban sohasem voltak olyan szakképzett iparosok, mint a szászok. Városi élet inkább csak a szászok között van. Az iparosok túlnyomóan szászok, akiknél az egyesülésben az erő gondolata egyre öntudatosabbá lesz s a céhrendszerben erős kifejezőre és irányítóra talál. A céhek az ipari munka folytatását a tudáshoz kötötték s még 3—6 évig terjedő inaskodás után is csak mestermű készítésével juthatott valaki oda, hogy önálló iparos lehessen. A szász iparosok céhekbe csoportosulva, féltékenyen védik jogaikat s egyben gátolják, hogy a magyarok között fejlődhessék az ipar. Erdélyben nevezetes iparos város a XVI. században Kolozsvár is, de különösen Brassó, Szeben és Beszterce voltak jelentékeny szász ipari központok. János Zsigmond uralkodása alatt Erdélyben a következő főbb ipari ágakat űzték : fegyvergyártás, paizsgyártás, ötvösség, ónmives, szűcs, tímár, varga, mészáros, szappangyártás, szíjgyártás, kötélverés, kádár, szabó, szűrszabó, kerekes, kovács, lakatos, nyereggyártás, ács, asztalos, kefekötő, kőmives, molnár, pék, pálinkafőzés. Ezek közül különösen a timárság, a szövőipar, az ötvös mesterség, a faipar és papírgyártás mutatnak haladottabb fejlődést. Ezen iparágak közül egyesekkel Erdély megelőzte a mindig műveltnek hirdetett Nyugatot. Helyzeténél fogva, mint a háborúk országában, Erdélyben száz évvel korábban voltak puskaművesek, mint Angliában.’1 Brassó közelében már 1546. óta volt papirmalom, hamarabb, mint a magyarországi részen. Csikban vashámor van. Virágzó malomipar van a folyók mellett s különösen a Maroson vannak vízimalmok. Lécfalván malomköveket vágnak.2 ■J. Várady: i. m. 78. 1. — 2- Bagyary: i. m. 90 1.
