Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

27

csak olyan „csempészett“ gyermek. A szultán ennek tisztázására követet küldött a budai királyi palotába. Az anyaságában mélyen megsértett, gyászba öltözött királyné a török követ előtt könnyezve kecsesen kitárta szép keblét s megszoptatta a kis fiát. Ez a jelenet annyira meghatotta a török követet, hogy ő maga is könnyezni kezdett s letérdelve, megcsókolta János Zsigmond lábát és Szulejman szultán nevében megesküdt, hogy János király fiának Magyarország királyává történt választását elismeri és pártfogásába veszi s amíg János Zsigmond él, addig senki más nem lehet Magyarország uralkodója.1

A szultán a csausz jelentésére Werbőczinek és Eszékinek kijelentette, hogy János Zsigmondot királyságában fegyverrel is megvédelmezi s athnámét adott s csak fél annyi adót kívánt, mint atyjától. „Hatalma jeléül aranyos kaftánt“, bogiáros pajzsot, aranyos nyelű buzogányt és gyöngyökkel kirakott hüvelyben görbe kardot küldött János Zsigmondnak.2

Fráter György Erdélyben is szerencsésen dolgozott s az erdélyi rendek mar 1540. aug. 29 én tartott segesvári országgyűlésen hűséget esküdtek Izabellának és János Zsigmondnak. Kezdetben azonban zavarok voltak, mert a nagyravágyó Majláth István félrevezette s megnyerte a maga részére a szultánnak Erdélybe küldött követét, Szinánt, aki Erdély fejedelmévé akarta választatni a lázadó Majláthot s ettől a ballépéstől csak a rendek halasztást kérő higgadtsága mentette meg Erdélyt.3

Balassa Imre átállott János Zsigmond pártjára, Majláth pedig egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett, de János Zsigmond királlyá választásának ténye Erdélyre is döntő hatást gyakorolt. Ferdinánd mégis tovább erőlködött s elküldötte követeit, hogy biztassák az erdélyieket, a székelyeknek pénzt is Ígért, hogy megnyerje, a szászokra pedig biztosan számított, amiben nem is csalatkozott, mert ezek, bár a János Zsigmond 1

1. Verancsics: ö. m. VI. k. 151. 1. Katona: História critica regum Hungáriáé. Claudiopoli. 1794. XX. köt. 1418—19. Jakab Elek: i. m. 167. 1. Hammer J.: Geschichte des osmanischen Reiches II. Ausgabe. II. Band. Pesth, 1834. 167. 1. Erd. Orszgy. Emi. I. 11. 1. és Horváth M.: Frater György élete. 142. 1. — 2. Veress E.: i. m. 99. 1, — 3. Erd. Országgyűlési Emlékek. J. 12-13. I.