Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
203 lentőségű, mert ez az athnamé Erdélynek a portához való viszonyát szabályozta. Ebben a szerződésszerű okmányban Szülei man megesküdött, hogy János Zsigmondot és Erdélyt soha semminemű szükségben el nem hagyja, amit, ha nem teljesítene, „az nagy Istennek és az ő igazságának haragja szálljon a fejére“. ígéri, hogy az országot és fejedelmet szabadságában örökre megtartja és oltalmazza; beleegyezik abba, hogy János Zsigmond halála után az ország azt válassza fejedelmük akit akar. Mindezekért kívánja, hogy János Zsigmond az adót (10 ezer arany) évenként pontosan szolgáltassa be.1 Ugyanekkor a szultán egy fermánjában arra figyelmezteti János Zsigmondot, hogy a háborúra ő is tegye meg a szükséges előkészületeket és pedig olyan formán, hogy a hadviselésben minden megye résztvegyen. Ez alkalommal a szultán gazdag ajándékot küldött János Zsigmondnak és pedig nemes fajtájú lovakat, (főlovat) arany szálakkal átszőtt és gyöngyökkel ékesített kaftánt, csodás művű arany övét, egy pallost, melynek markolata és hüvelye aranyból volt, drága kövekkel ékesítve.2 Aranyos és drága köves tárgyaknál azonban többet ért János Zsigmondnak és Erdélynek Szulejman athnaméja, amely Erdély sorsát egyelőre nyugvó pontra juttatta s a jövő politikájának irányát megszabta. Erdély külügyi politikája Izabella s ennek halála (1559.) után, János- Zsigmond alatt 1566-ig libelláid volt, a két versengő nagy hatalom közül, hol az egyikhez, hol a másikhoz húzódtak. A külügyek irányítója János Zsigmond alatt Békés Gáspár volt, aki nagy szerepet vitt a fejedelmi udvarban. Békés Gáspár külügyi politikáját az az alapérzés irányította, amit már Petrovicsnál magába szívott, ami röviden a magyar nemzeti királyság eszméjének szolgálata volt. Politikai vezéreszméje az volt, hogy a nagyváradi békében Szapolyai Jánosnak jutott területeket, Erdélyt és Magyarország északkeleti részét János Zsigmond birtokában megtarthassa. Békés politikai célját a török segítséggel akarta megvalósítani.3 Ez a politika az 1566-iki athnaméval diadalra jutott. 1. Lásd az athnamét közölve : Szilágyi S Erdélyorsz. tört. 383—88. I. Vesd össze a 357. 1. jegyzetével. Lásd még: Bethlen: i. m. Tom. 11. p. 84-85. és Mikó Imre: Erdély különválása Magyarországtól. Tud. Akad. évk. IX. k. 118. 1. — 2. Bánffy G. Naplója, i. h. I. k. 38. 1. — 3. Szádeczky: Békés G. 9. 1.
