Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
202 esmeri személye szerint“. Végül az országgyűlés megköszönte a fejedelemnek, hogy életét és minden jószágát kész feláldozni hazája megmaradásáért.1 Hogy a fejedelem távollétében zavar ne legyen a pénzügyi helyzet miatt, János Zsigmond elrendelte, hogy minden porta fizessen 20 dénár adót. Elrendelték a hadfölkelést. Kijelölték, hogy a nemesi hadak Kolozsváron, a székelyek Marosvásárhelyen s a szászok Besztercén gyülekezzenek.2 Az országgyűlés után János Zsigmond főkövetet (orator) küldött a portára, kinek utján értesítette a szultánt, hogy az ellene emelt súlyos vádak teljes tisztázására személyesen fog megjelenni a portán3 s a szultán menedéklevelének kezéhez vétele után harmadnapra el is indul s be fogja igazolni, hogy a nagy nyavalyáknak nem ő a szerzője, hanem Miksa szíve gonosz a magyar nemzethez.4 A szultánt kellemesen lepte meg János Zsigmond értesítése s teljesen kiengesztelődött. Azt izente János Zsigmondnak, hogy most téli idő következik s ne fáradjon Konstantinápolyba, mert távolléte alatt országát a németek meg is támadhatnák. Most maradjon otthon, erősítse és védje várait és határait s a következő tavaszon ő maga személyesen fog Magyarországba jőni s akkor aztán keresse fel a fejedelem.5 Miksa követségbe küldötte a portára Hosszútóti Györgyöt, hogy az állandó követtel, Wys Alberttel együtt igyekezzenek odahatni, hogy János Zsigmond maradjon ki a kötendő békéből. A haragos Szulejman, mivel Hosszútotia már két év óta elmaradt adót, vagy amint Istvánfi szépíti, ajándékot sem vitte el, Hosszútótit Wys-szel együtt elzáratta s kiadta a parancsot a basáknak, hogy hadra készen legyenek s Miksának a háborút megizente.6 Hogy János Zsigmondnak sikerült teljesen kiengesztelni a szultánt, azt az is bizonyítja, hogy Szulejman, miután a divánban a hadjáratot elhatározták, egy követet küldött Erdélybe s s attól János Zsigmondnak athnamét küldött, amely nagy je-1. Bánffy G. Naplója, i. h. I. k. 36. 1. — 2. Érd. Orszgy. Emi. 11. k. 295. 1. — 3. Bethlen: i. m. Tom. 11. p. 78. — 4. Bánffy G. naplója: i. h. 1. k. 36—37. 1. — 5. Borsos S. krónikája: i. h. 1. k. 24. 1. Továbbá: Bánffy G. Naplója. 1. k 38. 1. és Bethlen: i. m.Tom. 11. p. 79. — 6. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 249—50. I. és Istvánfi: i. m. 521. 1.
