Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
201 megharagszik, megvonja tőle pártfogását s a fejedelem személyét és vitás területeken való jogát nem fogja többé olyan mereven védelmezni s így János Zsigmond kirekesztésével megkötheti a szultánnal a békét. A szultán bosszúsan mondta a dívánban : „im micsoda hütök légyen egymáshoz a keresztény fejedelmeknek, láthatjátok, ha Maximilian minket meg nem csalt volna, hinnénk neki, és a mi fiunk (János Zsigmond) felől gonoszítiletben lennék .. . Minekelőtte azért valamit próbálnánk, akarunk mint az egész dolog felől bizonyosok lenni“.1 Miksa rosszul számított, mert az okos szultán jól tudta, hogy az erdélyi török barátság nem érzelmi alapon nyugszik, hanem tisztán a helyzetből folyó politikai kényszerűség. A szultán bosszankodott ugyan s követét is elküldötte János Zsigmond' hoz, hogy vonja kérdőre a fejedelmet, miért alkudozik az ő háta megett, de ugyanakkor értesíti Miksát, hogy a szatmári egyezkedést semmisnek tekinti és követeli, hogy Miksa adja vissza Tokajt és Nagybányát János Zsigmondnak. János Zsigmond a szultán csauszától meglepődve értesült Miksa árulkodásáról.2 0 azzal menthette volna magát, hogy Miksával csak kényszerűségből alkudozott, de hogy végleg elhárítsa magától a gyanút, egy ügyes fogással kijelentette, hogy e kényes ügy tisztázására személyesen fog a szultán előtt megjelenni.3 Ez a gyors elhatározás meg is mentette a nehéz helyzetbe került János Zsigmondot. A rendek nagy többsége ellenezte, hogy János Zsigmond személyesen menjen, de az olykor habozó fejedelem most gyorsan határozott, megpezsdült benne a Szapolyai vér, hogy most ellenségét porrá fogja zúzni, személyesen fogja előadni a szultánnál a békealkudozás történetét s a szükséges intézkedések megtételére összehívta Kolozsmonostorra 1565. okt. 9-re az országgyűlést, mely megszavazta a portai adót s a szászok és a székelyek is egyenlő terhet vállaltak s ígérték, hogy november 1-re Őfelsége adószedőinek Tordára befizetik az adót.4 Hogy Őfelsége mi módon utazzék a szultánhoz és kiket vigyen magával kíséretében, továbbá, hogy távolléte alatt kit hagyjon az országban maga helyett helytartóul, azt teljesen a fejedelemre bízzák, mert „Őfelsége minden országbeli híveit 1. Bánffy G. Naplója i. h. I. k. 35. I. — 2. Lásd: Borbély 1.: Heltai G, 64. 1. — 3. Miles: i. m. 107. 1. — 4. Érd. Orszgy. Emi. 11. 293. 1.
