Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)

Boros György naplója I.

1866. december 2. Köszöni a szép könyörgéseket. A Magvetőben két részben adja ki: „Mind a formát, mind a hangot tekintve, azokat teljeseknek tartom. Mi már terveztük is, hogy a FV-ik kötet számára ilyen imák írására fogjuk felkérni.

(...) miután a Magvető egyeden orgánumunk, abba mindent bele szeretnénk tenni: többek közt most adni fogjuk azokat a törvényeket is, melyek Erdélyben a vallások szabad gyakorlatát biztosítják, ezeknek összeállítására sikerült megnyernünk M[ikó] L[őrinc]114-et; azért írom csak két betűvel, mert a nevét nem akarja adni. K. I. éppen most jőve ide. Jakab Elek115 elhozván a Fejér Márton116 arcképét, melyet a Magvetőbe: adni fogunk. Mutatvánnyal küldte be a metsző Bécsből. Elég jó.”

1868. szeptember 22. Albert János Bruderschaftot ajánl fel... szinte jobban esik, hogy így történt, mert igazán szabad nyilvánítása az érzelemnek, míg poharazás között bizonyos pressióval is össze vannak kötve. Panaszolja, hogy nincs papírja a nyomdának.

„Egy pár nap óta a Történelmi Társulat egy kis mozgást csinált a városon, de nagyon kevesen jöttek Magyarországról, úgy látszik, hogy míg vasút nem lesz, a magyarországiak nem nagyon keresnek fel minket még ily alkalommal sem.”

1869. március 29. Kéri menjen Enyedre az Árkosi Lajos temetésére. Innen anyósom testvérei Nemegyeiné és Barta Mózes fognak holnap éjjel a postán elmenni. En a múlt héten gyengélkedvén, amiatt az ünnepen sem szolgálván, nem mehetek el.

1869. május 8. „Az indiai missionarius, Dali, hazafelé menő útjában ismét meg akar látogatni. Alkalmasint e hó végén vagy a jövő elején itt lesz. így írják nekünk Amerikából, akikkel most gyakoribb levelezésben állunk. Ügy látszik, ők is melegebben kezdenek érzeni irántunk.

Ui. Szinte elfelejtém megírni, hogy a múlt vasárnap beadtam a papságról való lemondásomat, elhatározván magam arra, hogy átlépjek ismét a tiszta tanári pályára.”

1870. április 5. „Remélem, hogy akinek neve a Magvető eddigi köteteiben mindig ott szerepelt, sőt fénylett, ezután is hozzájárul lelki kincseivel szellemi raktárunk eme kiállításához.”

1872. október. „19. K-ban méltán öntéd ki reám búsúlásod poharát, mert valóban hanyagságot követtem el veled szemben, nem a dologban való eljárás, hanem a koronkénti tudósítást illetőleg, s ha nem ismerném irántam való igaz baráti hangulatodat, félnem kellene annak elveszítésétől; de így, bízva benned, bízom a te elnézésedben is, annyival inkább, mert a levelem által, reméltem, sikerülni fog mulasztásaimat jóvátenni.

76