Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)

Boros György naplója I.

Kb. te engem politikusnak tartasz, de azért alig hiszem, hogy dicsérni hallottad volna tőlem azt, ami nem méltó dicséretre. S ha könyörgések írására az én mulasztásom is befolyt, azon csak örülni tudok, mert én most is azt mondom, hogy a te imáidnál szebb templomi imákat részemről magyar nyelven nem ismerek, s hogy kiadásuk oly vontatottan megy, annak nem a könyörgések gyengeségében kell okát keresni, hanem ebben a materialiszitkus irányú világban, amely mindenben a nagy hasznot és biztos jövedelmet keresi, s be sem éri, ha nem látja az ezereket a tenyerében. (Stein)117 arra vállalkozik, hogy minden honorárium nélkül kiadja, s miután a költség az eladott példányokból fedezve lesz, a többi jövedelem mind a tied lesz.

Légy jó egészségben s tarts meg baráti hajlamaidban, amelyre büszke vagyok. Igaz barátod.”

1879. február 11. Felszólítja az 1879. évi keresztúri zsinatra ünnepi szónoknak.

„Tán szükségtelen is megjegyeznem, mert a Tisztelendő úr épp oly jól tudja, mint én, hogy szent vallásunk az üres tüntetéseknek és fitogtatásoknak soha sem volt barátja, hogy nemes egyszerűség, s igaz keresztény szeretet jellemezte mindég, még a legméltatlanabb üldözések között is, minélfogva a Dávid Ferenc nagy emlékének e zsinatunkkal kifejezést adni szándékban van, legkevésbé sem lehet célunk úgy szólva recriminatiókat tenni a múltért, s a sírba ment elmúlt szenvedélyeket felidézni. A mi zsinati ünnepélyünk legyen az isteni gondviselésben való keresztényi öröm, a történet által megújított ama bizalom kíséretében, hogy Isten az övéit nem hagyja el, hogy semmi sem bizonyosabb, mint az igazság, és semmi sem maradandóbb, mint az igazság bajnokának emléke. Szóval igyekszünk e zsinaton is kimutatni, hogy minket Krisztus és az ő evangéliumának nemes szelleme lelkesít és vezet, s midőn Dávid Ferenc mártíromságáról megemlékszünk, akkor a felebarát szeretetét prédikáljuk.”

1879. Keresztény Erkölcstan kiadásáról szól, melyet ő is tanított, kijavítását kéri, és kinyomtatását ajánlja. „... szóval úgy tetszik nekem, hogy a Dávid Ferenc ünnepéllyel meg lehetünk elégedve. S ez rám nézve annyival örvendetesebb, mert ha rosszul üt a dolog, alig bírtam volna el keskeny vállaimon a kárhoztatást. A jó alatt nem rogyok össze, tudom, mert abban szívesebben osztozik velem egész vállalkozásunk, azt nem hagyják rám, hogy egyedül cipeljem.

Borostól a múlt héten még egy levelet kaptam, melyben azt írja, hogy a hideg kirázta, rosszul van, amit Török Samu szentmihályfalvi pap, ki a fiát ide kihozta az iskolába, szóval is értésemre adott. Ennél-77