Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

amelyen a fejedelem egész kíséretével részt vett s mindenképpen azt óhajtotta, hogy a vallási kérdések végrevalahára rendeztessenek. Ezt a felvilágosult uralkodó népei javára így fejezi ki: — ,,a mü birodalmunkban mü azt óhajtjuk, hogy szabadság legyen. Továbbá tudjuk, hogy a hit Istennek ajándéka és a lelkiismeret semmire erőszakkal nem vitethetik.” — Itt is Dávid és Melius a fő vitázó felek; s mellettük felvonulnak az ő fegyverbarátaik is. Vége-hossza nincs a vitának, amelynek főbb pontjai a következők:

I. Ki az egy Isten?

II. Ki az Isten fia?

III. Szentlélek.

IV. Krisztus istensége.

Ennek a vitának a hittani eredményét Dávid a nyomtatott kiadásban így foglalja egybe:

„I. A menny és föld teremtője nem hármas, hanem csak egy — az egy Isten mindeneknek felette van — mindenek tőle vannak — Krisztusnak Atyja, a világosságnak Atyja — és minden jó kútfeje.”

„II. A mi Urunk Jézus Krisztus az Atya Isten áldott szent Fia, — aki öröktől rendeltetett a mi üdvösségünkre; test szerint ember, de a Szentlélek és Istennek benne lakozása Istenfiának és Istennek bizonyítja, akit tisztelünk és imádunk.”

„111. A Szentlélek az Atya Isten mindenható ereje, mely megjelent az első teremtésben, és a másodikban is, a Jézus Krisztusban. A Szentlélek — ajándék, tanítómester, vigasztaló; az igazság lelke, mely bizonyság arra, hogy Isten fiai vagyunk.”

Ennek a hitvallásnak alapján azután 1571. január

50