Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

nos Zsigmond mint hadvezér, mint államférfi, mint a nemzeti erő és műveltség fejlesztője, mint az alkotmányos szabadság alapvetője és biztosítója egyaránt nagy volt s kegyeletes emléket kell, hogy keltsen minden igaz magyar szívében, mert e drága vívmányokat ő nagy erőfeszítéssel és bámulatosan kitartó következetességgel vívta ki. s biztosító a jövőre. Pedig uralmának korszaka igen nehéz és válságos volt, az egész ország a politikai és vallási átalakulások lázában szenvedett. Hogy a szenvedélyek vulkánja ki nem tört, hogy ez országrész a legiszonyúbb polgári és vallási háborúk iszonyait kikerülte, hogy itt Szent Bertalan-éjek, siciliai vecsernyék, eperjesi vérpadok helyett e forrongásból a teljes vallásszabadság mennyei pálmája hajtott ki: azt egyenesen a János Zsigmond nagy uralkodói tulajdonainak írhatjuk javára. Ő a tudománynak, a magyar műveltségnek nemcsak kiváló támogatója, de kultiválója is volt. Ő maga is résztvett az e korban dívott tudományos és hitvitákban, ő a magyar nyelvet a politikai és vallási élet minden terén ápolta, az országgyűlések magyarul tanácskoztak, magyar törvényeket alkottak. A templomok mellett mindenütt az ő kegyadományaival táplált iskolák keletkeztek, a teljes sajtószabadságot legelőbb ő honosító nemcsak Erdélyben, hanem Európa minden más országát megelőzte ebben is, úgy, mint a vallásszabadság törvénybeiktatásában. Mindez a művelődés rohamos fejlődését kell, hogy előidézze s elő is idézte, miért Európa legnagyobb tudósai keresték fel akkor Erdélyt s vettek részt a király elnöklete alatt folytatott tudományos és hitvitákban. A szabad sajtó lendületet adott a gondolatnak, az eszmék áramlatának s az ő uralma alatt annyi magyar könyvet nyomtattak, mint soha se azelőtt, se azután. Ő volt az, aki az osztrák párt megtörésével az erdélyi független fejedelemséget megszilár— 16