Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

sőt 49-es országgyűlési képviselő „Arany szavak, amelyek nemcsak az unitárius eszmék terjedését könnyítik, hanem a teljes lelkiismeret szabadság alapját is megveték, sokkal előbb, mint más államokban.”

Igyekezni fogok, hogy amennyire lehet, rövidre fogjam az elmondandókat, de ez olyan lényegbevágó dolog, hogy azt hiszem, megsérteném a Felsőház tekintélyét, ha ezt elhallgatnám. „János Zsigmond nemcsak országgyűléseit, hadi szemléit tartá Tordán, hanem legtöbbet időzött e kedvenc unitárius városában.” „János Zsigmond irányában igazságtalan a történelem”, pedig ő oly magas piedesztálján áll a történelemnek, hogy onnan semmiféle kenetteljes gyűlölködéssel lerántani nem lehet, mert ő kétségtelenül egyike volt'nemesak Erdély legkiválóbb fejedelmeinek, hanem egyéni tulajdonai s ritka műveltsége által korának uralkodói közül egy fejjel magaslik ki. Ő a legválságosabb időben ült Erdély trónján, amidőn a Martinuzzi által depravált nemzedék csak az osztrák jogar alatt hitte a mennyei boldogsághoz eljuthatni. Ő egy oly korszakban tartotta kezeiben a kormányzat gyeplőit, amidőn a hazát kívülről ellenség fenyegette és támadta és ő Erdély függetlenségéért, a magyar nemzet fenyegetett létéért vívott e harcokban a sebes elhatározás és a nagy elmeéllel megalkotott hadikombinációk gyors kivitelében jelentkezett eredmény kivívásában a hadvezéri tehetség kiváló tanujeleit adta, míg a belkormányzat terén az államférfiúi nagy tulajdonok fényében tündökölt, egyfelől a törökök hírvágyát fékezve s a szultán jóindulatát ügyes diplomatikai fogásokkal megnyervén: a két irányú hódításvágy Scilla és Charybdise közt oly eszélyesen kormányozta az állam hajóját, hogy mindkettő között vészmentesen átevezett s az alkonmányos és vallásos szabadság biztos révpartjába, s viharfedett kikötőjébe juttatta. Já-15