Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

P. Buzogány Árpád PÁLFFY JÁNOS, AZ ELFELEDETT FORRADALMÁR

Származása, gondolkodása

Győztes csata után mindig sok a hős - szokták mondani. Az 1848- as forradalom, Európa és a magyarság történetének különös időszaka, ugyancsak bőven „termett” hősöket, majd vértanúkat magyar földön. Kossuth, Batthyány Lajos, Klapka György, az Aradon kivégzettek neve általánosan ismert, még idegenek számára is. Erdélynek sem kell szégyenkeznie, Gábor Áron, Gál Sándor, a marosszéki Berzenczey László neve után a sor folytatható. Hogy egyesek megítélése, pl. a Berzenczeyé nem egyértelmű, az a történettudomány mulasztásának tulajdonítható. Voltak, akik önös érdekből cselekedve éppenséggel szégyent hoztak maguk és mások fejére; erre Pálffy emlékezéseiben is találni példát. És sokan voltak olyanok, akik a forradalmi időkben fontosak voltak, tudásuk, tehetségük, bátorságuk, tisztánlátásuk, tekintélyük felhasználásával mozdították előre a szent szabadság ügyét. Tetteikkel vagy nem kérkedtek, nem „hírelték” azokat, vagy már csaknem egészen feledésbe merültek, ennélfogva alig esik szó róluk. Vagy csak rövid(ebb) ideig voltak sorsdöntő események részesei.

Hová tartozik Pálffy János, a forradalom idején negyvenes éveiben járó, külső megítélés szerint ereje teljében levő vidéki nemesember? Hős volt? Nem ontott bősz csatákban ellenséges vért, magáét sem hullatta a honért - mondhatja bárki. Megfontoltsága, haladó nézetekkel társult ismeretei, józan ítélőképessége mondhatni predesztinálta a vezetői szerepre. Kételyei, aggályai mégis megtorpanást idéztek elő, repedést, majd szakadást a kezdeti sodró lendületen. Mindehhez hozzájárulhatott súlyosbodó tüdőbaja. Ki ez a titokzatos székely nemes,

291