Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból

falu végében - szinte észrevétlenül - körülvette őt egy ott csatangoló kozák csapat. Hegyes szuronyokkal voltak felfegyverezve. Dédapám csak a kardjával tudott védekezni. Életét egy akkor Szemerjánál hirtelen megjelenő huszárcsapat mentette meg. Lábát úgy összeszűrkódták, hogy élete végéig szenvedett vele.”

Az eklézsia Számadások jegyzőkönyvében akadt rá Kovács István lelkész olyan adatokra, melyek szerint a gyülekezet 1850-ben pénzbeli segélyt folyósított a „nagyszebeni foglyok és budapesti rokkant katonai intézet számára.”

E helyen szándékozunk megemlékezni a szentkirályi születésű Kiss Mózes (1821-1884) néhai firtosmartonosi és pipei unitárius lelkészről is, kiről utódja, Székely Zsigmond a következőket jegyezte fel67: „...A szabadságharc alatt hívei között volt, vigasztalva a családokat, melyeknek tagjai közül sokan fegyvert ragadtak a szent ügy érdekében. Egy alkalommal, midőn egy oláh tábor Martonost és vidékét megszállva tartá, csak rendkívüli erejének köszönheté, hogy pár hívével a támadó fanatizáltakon át fejszecsapások segítségével az erdőbe menekülhetett, míg az ellenség elvonult. Ezalatt kifosztatott gabonájából és bútoraiból, szóval semmi nélkül hagyatott, öt évi szerzeményéből alig maradt, mit magára öltsön.”

Befejezésül meg kell említenünk azt a helytörténeti értékkel bíró adatot is, miszerint Sepsiszentkirály Oltra rúgó lapályán van egy kiemelkedő, mesterségesnek tűnő halom, melyet ma Tikos (régebb Titkos)-domb néven ismertek a helybeliek. A már említett Nagy Andrásné szüleire hivatkozva állította, hogy ott „egy negyvennyolcas közös sír van. Titkosnak azért nevezték, mert az osztrák időkben nemhogy megjelölni, mégcsak emlegetni sem volt szerencsés...”

Az az érdekesség is ide tartozik, miszerint az unitárius egyházközség egyik kis harangját a szentgyörgyi Kiss János-féle harangöntődében öntötték - pontosabban Kiss János fia Kiss István -, ahol Gábor Áron ágyúi is készültek.68 Itt ugyanis egy harangöntő dinasztia működött: Kiss János, fia István s ennek fia János. Ez a família talán éppen szentkirályi lehetett és unitárius vallásé, hiszen akkoron ebben a városban nem volt unitárius hitközösség és így a régi református egyházközség matrikuIájába jegyezték be őket mint protestánsokat ezzel a

80