Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
Mikó Lőrinc 1806-ban született Bölönben, jogász, költő, unitárius kollégiumi és teológiai tanár volt. A gimnáziumot Kolozsváron végezte, németet Brassóban tanult. 1823-29 között Kolozsváron bölcseletet, jogot és teológiát végzett. Itt lett ügyvéd. 1847-től a kollégiumjogtanára és az egyházi főtanács jegyzője. A szabadságharc idején- mint önkéntes nemzetőr - aktív módon vett részt a kolozsvári értelmiségiek mozgalmában. írásai a Történeti Lapokban, jogi és teológiai kiadványokban jelentek meg. Lantos költeményei, költői elbeszélései- az 1821-1829 közötti időszakból - kéziratban maradtak. 1872. március 10-én hunyt el Kolozsváron. Erdővidéki helytörténeti kutatások alkalmával akadt rá Benkő Levente a Háromszék napilap hírlapírója Tana Sámuel bölöni községi jegyző 1897. január 25-én Mórik Lajosnak címzett levelére, melyben ez áll: „Heydte táborában vívott csatában Bölön községből Keisler Antal és Karácson András nevű szabadságharcosok estek el.”21 A Bölönben 1991-ben az unitárius templom előtti parkban felállított emlékkopja azonban csak a szabadságharc évszámát, nem pedig az eddig ismert 19 hős és a harcban résztvevők nevét örökíti meg. Az emléktábla megalkotását - 1999-ben - személyesen Vajda Dénes polgármester vette a helyi tanács tervébe. Datk A Persányi hegység belső, nyugati lábánál meghúzódó, ma Brassó, egykoron Nagy-Küküllő megyei unitárius falu, lakóinak száma alig haladja meg a félezret. Olthévízhez hasonlóan, mint az Erdélyi- Medence keleti peremén fekvő település, a szabadságharc idején legtöbbször az ellenséges osztrák, majd a velük egyesült szász és román népfelkelők és kozák hadak felvonulási területe és sokszor ideiglenes szálláshelye volt. Bármilyen lassan is érkeztek erre az aránylag elzárt vidékre a szabadságharc alakulásával kapcsolatos hírek, információk, Datk unitárius magyar népe tanítója és akkori lelkésze, Hegyi Pál (1840 és 1858 között szolgált) révén22 tájékozódott, együttérzett és rokonszenvezett a székelység sikeres harci eseményeivel. 60
