Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
ezredet követett, s Gál ezekkel kellett szembeszálljon egy század veressapkás Vilmos-huszárjával. A vitéz, bátor székely fiúk, amikor látták, hogy nem tudják felfogni a lovasság rohamát, közéjük fúródtak, és vadul harcoltak. De a tisztek között viszály tört ki, az ágyúkat visszavonták, és a rend megbomlott. A csata vesztve volt. Néhányszáz kellett küzdjön 30 ezer ellen... „A honvéd meghal, de meg nem adja magát” jelszóval az ajkukon haltak hősi halált a végsőkig hadakozó vargyasi Gyertyánffy Ferenc honvédszázados honvédéi. Oda temették el őket a mai hegyivadász kaszárnya vasút melletti részére, tömegsírba, amelyről a fehár márvány obeliszket eltávolította a hálátlan utókor és a hazai politikai türelmetlenség. A katonai egység parancsnoka 1956-ban lebontatta. Ezzel a csatával megtört Háromszék védvonala, a kozákok elfoglalták Sepsiszentgyörgyöt, de Bem közeledtére „ijedtét vették a dolgoknak”, elmenekültek, de már 10 nap múlva javában füstölt itt - újra - a szemerjai csata, melyben Gál Sándor aztán visszaszorította az ellenséget a Barcára. Ennek a csatának a végső győzelmét segítette elő az a honvédcsapat, amely Erdővidék felől, az árkosi erdőn át új erővel rohant le a szemerjai rétre, és az ellenséget Aldobolyon át Vámoshídig űzte. A fellelhető adatok szerint Háromszék negyvennyolcas hősi halottainak száma sokszázra rúg. Összesen 553 honvédről/huszárról számolt be név szerint a múlt század végén a már említett Nemere és a Székely Nemzet című lap. Ebben Árkos 23 áldozattal szerepel.1' így: a borgói ütközetben estek el Barabás Dániel, Barabás István, Bedőházi Mózes, Géléi Sámuel, Gyulai Mózes, Hídvégi László, Nagy Lajos, Olvasztó Sándor, Székely Mihály és Szilvási János, összesen tízen. Hétúrnál ötön maradtak a harctéren: Benkő Lajos, Kóta Mihály, Ördög András, Szabó Dániel és Veress Benedek. Mihály Ferenc és Szabó Pál voltak a nagyszebeni csata áldozatai. Barabás Jankó Abrudbányán, Danes Mózes Szászsebesnél, Kádár Ferenc a Tömösi-szorosban, Nagy Sándor Szamosújvámál áldozták életüket a szabadságért. Külön ki kell emeljük Koncza György huszárt, aki a temesvári csata hőse lett. Imreh Domokos még három negyvennyolcasról emlékezik meg jegyzeteiben: Árkosi Mózesről (1816-1886). Ütő Dánielről és Kiss Mihály lelkész-esperesről. Árkosi unitárius kántortanító, pap volt. 55
