Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból

1843-49 között szolgálta az unitárius egyházat. Mint haladó gondolkodású ember, 1848-ban, nagy tömeg előtt, lelkesítő és forradalomra buzdító beszédeket tartott Sepsiszentgyörgyön. Önkéntesen állott be honvédnek, otthagyta parókiáját. 1849 után Fiatfalvára hívták meg papnak. Aktívan részt vett az 1853-54-es Makk-féle forradalmi megmozdulásban. Nagyszeben és Gyulafehérvár börtöneiben raboskodott, majd a bécsi Josefstadtból szabadult. Fogsági emlékek címen összeállította börtönnaplóját, mely a Székely Naptár 1886. év V. évfolyamának 55-57. oldalán jelent meg Budapesten.

Kiss Mihály árkosi pap és sepsimiklósvárszéki esperes volt a szabadságharc idején. Ekkor és a harcok elülte után ő volt, aki Aranyosrákosi Székely Sándor püspökkel együtt generális vizitációkat végzett, és jegyzőkönyvelte a forradalom pusztításait. 1841 és 1889 között szolgálta az árkosi egyházat. Sokszor veszélyeztette életét a háromszéki mozgalmak idején. Családja sepsikőröspataki eredetű volt. Síremléke ma is áll Árkoson a Bedőházi család sírkertjében. Felirata a következő: KISS MIHÁLY /lelkész-esperes/ szül. 1809 ápr. 23-n / mh. 1889 jan. 19-n/BARABÁS JULIANNA/szül. 1820 jún. 1 / mh. 1863 nov. 7-n / fiuk /FARKAS/ szül. 1841 nov. 13/méh. 1849 nov. 14.

Mivel ő is, Árkosi Mózessel együtt az ún. „újforradalom” részesei voltak, tevékenységükről külön fejezetben emlékezünk meg. „írjam-e, hogy mit tett... az esküszegő Dorschner, miként iildözé a kitűnő és lelkes protestáns lelkészeket - írta Nagy Sándor -, köztük Kiss Mihályt is.”

Érdekes feljegyzést talált Székely János árkosi lelkész Veress Ferenc egyházközségi jegyző tollából, melyet kevéssel a szabadságharc után - 1850-ben - vetett papírra (Egyházközségi jegyzőkönyv 1840- től, 111. lap). Leírta nevezett, hogy 1849-ben megjelentek a kozákok az unitárius vártemplom előtt. Kiss Mihály esperes, annak rendje és módja szerint, pálinkával kínálta őket. így aztán azoknak eszük ágában sem volt, hogy garázdálkodjanak. De mivel a harangtornyon nem volt kereszt, gyanúsan rákérdeztek.- Épülőfélben van! - vágta ki a jól kigondolt feleletet az esperes. (Valóban a tornyot 1844-ben fejezték be, űj bádogfedelén akkoron még aligha látszott az idő foga.) A falut nem bántották a kozákok, ám a mezőt igen. Lelegeltették lovaikkal a terményt.

56