Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
vezetői módszerének egyik sarkalatos pontját a néppel való szoros együttműködése alkossa. Berde tevékenységének október 23-a és november 28-a közti szakaszában tetszhalotti állapotukból újjáéledtek a székelység olyan ősi intézményei, mint a nép- és falugyűlések, s valóságos népparlamentekké szélesedtek a székgyűlések. Minden lényeges kérdést ezeken vitattak meg; a sepsiszentgyörgyi székház, amelyet időnként nem minden rátartiság nélkül »nemzetházá«-nak neveztek (Gábor Áron is a »székely nemzetházába tett fogadásiról írt), mindig nyitva állt a nép előtt. 1848. október 31-én Berde köriratban értesítette a falvakat és városokat, hogy a »Központi Bizottmány tanácskozatai nem titkon tartatnak, sőt azokon részt venni kívánókat szívesen fogadja.« A nép élt is ezzel a joggal; s mivel olyan közhangulat alakult ki, amelyben minden egyes személy érezte tevékenysége fontosságát, hatalmas népi energiák szabadultak fel s terelődtek az önvédelem szolgálatába. De hátravolt még a nemesi réteg felsorakoztatása az említett ügy védelmére. Mint mondottuk, a szabadelvű nemesi többség híve volt ugyan a nemzeti függetlenségnek, s más körülmények közt, például a tavasz idején, vállalta a polgári forradalom vezetését is, most azonban félt a császári túlerőtől s a parasztmozgalmak esetleges kiújulásától is. Macskási Antal úgy látta: »A birtokosság, az intelligencia (ezen a tanult birtokos nemességet értette) gondolkodólag haladott az önvédelem kezdeményezésében s folytatásában, kiket az akkori főtisztek és más okosabbak tartottak vissza az önvédelem kezdeményezésében.« Nos, ez a gondolkodólag haladó nemesség akkor Háromszéken csak egy személyre volt hajlandó hallgatni: ez a személy Berde Mózes volt. Félreértések elkerülése végett: a nemesi réteg megnyerése elengedhetetlen feltétele volt az önvédelemnek azért is, mert tagjaiból került ki a nemzetőrségek és más fegyveres alakulatok legtöbb tanult tisztje. De mindenekelőtt mégis azért, mert a székely nép - s ez talán jelleméből, valamint történelmi tradícióból következett - nem kívánta, hogy a nemességet félreállítsák a vezetéstől, ellenkezőleg: azt szerette volna látni, hogy ez együtt küzd vele az idegen hatalom ellen. Berde politikai bölcsessége abban állt, hogy a nagy székely tábor kudarcából levonta a megfelelő következtetéseket, s jól látta: a siker-45