Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
hez nem elég a lelkesültség, harci felszerelés is kell. Ebbéli törekvéseit és eredményeit Orbán Balázs méltatta. Berdének - írta - mind a rend és egyetértés fenntartásában, mind a hadkészületek és a hadviseléshez szükséges mindennemű kellékek előállításában kétségtelenül nagy érdemei vannak. Berde már Agyagfalván kutatta a lehetőségeket, s egyik - még további megerősítésre szoruló - adat szerint már ott találkozott Gábor Áronnal. Miután Agyagfal várói visszaérkezett Háromszékre, a legsürgősebb feladatának tartotta a lőszer- és ágyúgyártás megszervezését. November 4-én értekezett Gábor Áronnal és Turóczi Mózessel az ágyúöntésről, »s ott állapították meg az ágyúöntés körüli eljárások módozatait.« Abban az időben bízta meg Szacsvait is, hogy szervezze meg a puskaporgyártást. Mint ismeretes, ezekből a kezdeményezésekből szökkent szárba a székely hadiipar. Az elmondottakból kitűnik, hogy az önvédelmi harc társadalmi, politikai és technikai feltételei nem a semmiből alakultak ki. egyik pillanatról a másikra, ahogyan a romantikus történetszemlélet állította, hanem a társadalmi erők és csoportok, egyes kiemelkedő vezetők harca nyomán valósultak meg.” Berde Mózsa 1849 márciusától alakuló kanyargós élettörténetéből, e kötet jellegénél fogva, csupán „bünhődéséről” emlékezhetünk meg, hisz a Habsburg-hatalom halálbüntetést rótt ki rá, melyet később várfogságra változtattak. Végrehajtását a josefstadti börtönben kellett vállalnia. Kétségtelen, hogy a négyesztendei súlyos várfogság megviselte, s csak az isteni gondviselésnek tudható be, hogy kegyelemmel menekült a pusztulástól. 1856. május 18-án érkezett fogságából Kolozsvárra. Ezután gróf Bethlen Kamilló jószágigazgatója lett, majd 1865-től újra közpályán találjuk. 1867-1871 között belügyminiszteri osztálytanácsos, 1872-ig országgyűlési képviselő (utóbb Sepsi- és Miklósvár-szék választotta meg), s Deák Ferenc pártjának tevékeny tagja. Érdemei közé sorolják az ún. „székely revendikált havasok, oskolák, kincstári katonai épületek” és más alapok „visszaadatása körül kifejtett munkásságát.” Nem tartozik a kötet jellegéhez, de mint az unitárius egyház legnagyobb jótevőjéről, egyházi tevékenységéről is szólni kell. 1845-ben 46
