Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

rajta keresztül ment minden hivatalos levél, s néha kellemetlen szituációkba is keveredett emiatt, amint azt az alábbi eset is bizonyítja. Steinthal hazatérése után az angol unitáriusok hivatalosan is bejelentették: készek ösztöndíjat adni az erdélyi unitáriusok által kijelölt ifjaknak. Paget meggyőződése volt, hogy az angol egyetemeken szerzett képesítés mozdítja előre érdemlegesen az erdélyiek „megcsontosodott” egyházát46. A felajánlott ösztöndíjat Símén Domokos kapta meg, aki 1860-ban meg is kezdte tanulmányait. 1861-ben a BFUA titkára Pageten keresztül azt kérdezte az E.K.Tanácstól, hogy mivel járulnak hozzá Simén Domokos taníttatásához? Az EKT 147/1861. szám alatt felvilágosította Pagetet, hogy az ösztöndíj felajánlásakor nem volt szó semmiféle segélyezésről, és Simén sem kért támogatást, s a Képviselő Tanács sem tett erre ígéretet. Buzogány Áron elmondja47, hogy az EKT és Paget közötti nézeteltérés abból adódott, hogy Paget, „egyéni nézeteit” - e nézetek értelmében az erdélyi unitáriusok is legalább annyival kellett volna támogassák akadémitáikat, mint azt az angolok tették - közölte a BFUA titkárával, az EKT tudta nélkül. Buzogány Áron vallomása szerint Paget neki azt mondta, hogy el sem fogadná az ötven fontot sem évenként, „ha mi nem vagyunk képesek ahhoz magunk részéről is még egy annyit adni”. Az ügy elvi szinten a zsinat elé került, és Simén Domokos, valamint a mindenkori angol akadémiták részére megszavaztak évi 500 forint segélyt. Koronka Antal esperes javasolta, hogy az angolok nemeslelkűségét hasonló módon kell viszonozni, ergo, ajánljon fel az erdélyi egyház is ösztöndíjat olyan angol ifjaknak, akik itt szeretnének tanulni. A javaslatot elvetették. Buzogány ezeket írja az Emlékkönyvében: „Nem pártolhatom tehát a fennebbi indítványt ez idő szerint, egyebeket mellőzve azért sem, mert nem óhajtanám, hogy valamely jól készült angol ifjú, ha csakugyan meglátogatna minket, egy-két évet itt töltve s a nyelv nehézségeivel is küszködve, visszatértekor talán arra a gondolatra jöjjön, hogy ez az idő reá nézve elveszett.” Simén és az angol akadémiták ügye ezzel még nem lett elintézve. Paget az erdélyiek nincstelenségét közömbösségként fogta fel, s az egyházi ügyektől kissé visszahúzódott. 1862-ben a Főtanács újból tárgyalás alá vette az Angliába küldendő ifjak se-329