Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
gélyezésének kérdését, és ellentétben az egy évvel korábban hozott határozattal, megállapította, hogy: „az 50 fontos angol-alapítványra menendő ifjak segélyezésére teljességgel nem képes a közpénztár évenként 500 forinttal járulni. S miután erre semmi más módot az aláírásnál nem lát, ezt pedig, tekintve egyházunk híveinek közelebbről valóban az önmegerőltetésig tett áldozatait, most időszerűnek nem tartja: az E. K. Tanács jelenleg e tekintetben semmit sem tehet, a Főtanácsnak semmi célhoz vezető eszközt e tekintetben nem ajánlhat; hanem gondjai közé fog tartozni, mihelyt módot talál reá, ezen ügyben megtenni, amit lehet”. A határozatot megküldték az BFUA-nak, ennek titkára Robert Aspland 1863. július 13- ról írja Kriza püspöknek: „Én, kedves főtisztelendő Úr, fel vagyok hatalmazva önnek kifejezni ama szándékunkat, hogy mi készek vagyunk elvállalni egy tanulónak minden szükséges költségeit itt léte alatt, tehát a Consistorium teendője csak az lesz, hogy gondoskodjék az ide és visszautazás költségeiről”. Diákjaink angol akadémiákon való taníttatása hosszú évtizedekig megoldódott, hála az angol nemeslelküségnek. Paget újból teljes erejét egyháza szolgálatába állíthatta, annál inkább, mert 1863. október 19-én meghalt Olivér fia, s a gyéresi mintagazdaság megalapítója örökös nélkül maradt. Szólnunk kell az 1876-ban Paget kezdeményezte és Kovács János, Péterfi Dénes alapította English Conversation Clubról is, melynek 2000 kötetet ajándékozott48 könyvtárából. A klub az előzőleg már működő Reading Club-nak volt folytatása, és Kolozsváron nagy népszerűségnek örvendett. Történetét, könyvtára sorsát érdemes lenne felderíteni és megírni! Paget János 1892. április 10-én „d.u. 2 órakor, életének 84-ik évében, néhány napig tartott tüdőgyulladás következtében bevégezte közhasznú munkás és nemes életét”. Koporsóját Aranyosgyéresről Kolozsvárra szállították, s a Házsongárdi temetőben, családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Az erdélyi unitárius egyház egyik legbuzgóbb támogatóját veszítette el benne, a magyar haza a kiváló közéleti személyt, a haladás apostolát gyászolta elvesztésekor. 330