Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
Gaal György Gyergyai Ferenc nyelvész, muzsikus, Kolozsvár 1 848-as követe Kétszáz évvel ezelőtt, 1799. november 4-én született Kolozsvárt a város és az unitárius egyház életében vezető szerepet játszó családból kissolymosi Gyergyai Ferenc. Édesapja, a városi és egyházi tanácsos Gyergyai László1 gondosan nevelte, zenére taníttatta. A fiatalember 1819-ben fejezte be a bölcseleti tanfolyamot a nagy múltú kolozsvári Unitárius Kollégiumban, majd a Királyi Líceumban két év alatt elvégezte a jogi tanfolyamot is. 1821-22-ben Marosvásárhelyen a Királyi Táblánál folytatott jogi gyakorlatot, s letette az ügyvédi vizsgát. 1823. március 5-én helyezkedett el a kolozsvári tanács jegyzői irodájában iktatónak. Közel négy évtizeden át szolgálta városát. Az akkori rendtartás szerint az iktató két év múlva aljegyzővé, újabb két év múlva pedig főjegyzővé lépett elő. Aztán újra kezdhette az iktatói beosztással. Gyergyai kétszer is végigjárta a ranglétrát. Pontossága, igényes fogalmazókészsége, ritka szép kézírása meghozta az elismerést. Ugyanis édesapja halálát követően, 1833-ban őt választották helyébe „szenátornak” . Mint a tíz városi tanácsos egyike a közélet, gazdálkodás valamelyik vonatkozásáért felelt. Kétszer a város országgyűlési követéül is megválasztották. Az 1834-35-ös kolozsvári országgyűlés Gyergyait is a Ferenc királyhoz sérelmi feliratot vivő küldöttségbe sorolta. Az 1837-38-as nagyszebeni országgyűlésen a város kérését tolmácsolta: vásárolja meg a kincstár a gubernium székhelyéül a főtéri „Nagy-Bánffy-házat”. 1840 júliusában - talán anyagi okokból - lemondott a tanácsosságról, s visszaült a jegyzői hivatalba iktatónak, újrajárva a fokozatokat. 1848-ban éppen iktató és a százas tanács jegyzője. A forradalom erdélyi kitörésekor rá hárul a feladat, hogy megfogalmazza és letisztázza 312
