Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Pap László: A "jó szívvel és ingyen" adott harangok (Bágyoni adatok az 1848 - 49-es szbadságharchoz)
azonban éppen adatok hiányában minősül alaptalannak, a református lelkész jelenléte miatt is, s a kiharangozás kérdésében pedig, hogy miért nem történt a kiharangozás a reformátusoknál, az a felelet, hogy ott még nem létezett a templom. Alig tavaszodik, 1849. március 18-án keblitanácsi gyűlést hívnak össze a „Bágyoni Unitaria Sz: Ekkla Papi lakába”, ahol a gondnok ismerteti, hogy „[...] hazánk mostani háborús körülményei tekintetéből a Honvédi Bizottmány [•••] más egyházközségekhez hasonlóan megkereste a miénket is, s felszólított arra, hogy [...] az országnak elkerülhetetlenül álgyukra van szüksége - a végre harangjai közül Szent Ecclánk is egyiket adózná a haza oltárára.” (U. o.) A „hazához buzgó szeretetből” történt hozzáállás folytán a keblitanács meghatározta, hogy ingyen fogja odaadni a legkisebb harangot. Ebben az időszakban 4 harangja van az egyházközségnek: három szólt a toronyban és egy a „classis” mellett volt, ahonnan ismeretlen körülmények között nyoma veszett. Hozzáteszik azonban, hogy a harang, a legkisebbik is az egész egyházközségé, s e tekintetben csak a közgyűlés hivatott arra, hogy ezt az ügyet véglegesen eldöntse. A „[...] közönségünk főbírája T. ifj- Csegezi Tamás” hatásos beszéddel szólt a közgyűléshez, s látható módon együttes érzéssel viszonyult „édes hazájához” az egész gyülekezet, mert a beszéd befejezése után „[...] önként felkiálta: Adjuk, adjuk jó szívvel és ingyen”. Ezek után a bizottmány nevében megköszönte a gondnok az adományt, az áldozatot, és megáldotta az eklézsiát. Több mint egy hét telik el„ s nemcsak a harang leszereléséről, hanem Kövendre történt átszállításáról is olvashatunk. Valószínűnek látszik, hogy a levétel alkalmával a „Bégyűjtő Bizottmányi Elnök” nem volt jelen az egyházközségben, mert különben nem keltezte volna Kövenden az átvételi levelet. Az igaz, hogy a megállapodás már az események elején megtörtént, miszerint a kisebbik harangot adományozzák a toronyban levők közül, de az is igaznak látszik, hogy egy 4,5 mázsás harangról volt szó, amire nézve ma is dicsekvően hangzik a „legkisebb” jelző. Fosztó Károly 1849. március 27-én az elismerőátvevő iratban többek között rögzíti, hogy „[...] a Bágyoni Unitária Nemes Szent Ecclésia - álgyu öntés végett - országos tellyhatalmu 277
