Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Pap László: A "jó szívvel és ingyen" adott harangok (Bágyoni adatok az 1848 - 49-es szbadságharchoz)

biztosi felszólításra - önkéntes segedelmezésül juttatott Kövendre a székközházhoz - a haza oltárára bészolgáltatás végett [...] egy harangot, amiért [...] légyen Isten áldása a nemes Szt. Ecclésián áldozattyáért és segédje a mindenek Ura, hijjányokat - az álgyuk segedelmével bizonyosan békövetkező békesség napjaiban minden terük nélkül - kipótolhassák.”

Végül még arra a kérdésre lehet feleletet keresni, és bizonyos mértékig találni is, hogy Bágyon népe részt vett-e fegyveresen a szabadságharcban? Erre pozitív választ adhatunk, hiszen 1849. márciusában Szöllösi Ferenc harangozó amiatt panaszkodik, hogy most már a harmadik fiát is „elvitték” honvédnak, s ennek következtében számára nagy teherré vált a harangozás. Csak ennek a családnak a történetéből lehet arra következtetni, hogy esetenként a három, vagy minden valószínűség szerint több gyermek is honvédként szolgálhatott. E feltételezésünket siet aláhúzni az a tény is, hogy Bágyonban volt a székhelye a huszárezred 2. századjának.

Nekünk, bágyoniaknak csak ennyi van a levéltári feljegyzések szerint abból a gazdag tárházból, amelyből mások sokkal többet hívhatnak elő. Hisszük, hogy ez a mi megemlékezésünk is lehet legalább egy ékezet a betű fölött, amely abban a nagy történetben áll, melyet azok írtak meg, akik az 1848-as szabadságharc emlékekben gazdag letéteményesei.

278