Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Pap László: A "jó szívvel és ingyen" adott harangok (Bágyoni adatok az 1848 - 49-es szbadságharchoz)
Pap László A „JÓ SZÍVVEL ÉS INGYEN” ADOTT HARANGOK Bágyoni adatok az 1848-49-es szabadságharchoz Jellemző a korabeli levéltári anyagra, hogy szűkszavúan, mértékletesen, tartózkodóan tudósít az 1848-as eseményekről, s az adott töredékeket is alig lehet hozzáigazítani a nagy történéshez. Ennek ellenére azonban az nagyon világosan pattan ki, hogy Bágyonba nem ért el a „szabadságharc tüze.” Bár kevés az ilyen megkímélt vidék, ez mégis ténynek számít, mert „[...] az országos veszélyből mely Felvintz Városának lakóit legsullytóbban érte” (Egyházközségi Jegyzőkönyv 3. köt. 149.) többen menekültek Bágyonba, ahol menedéket is találtak. A számadatok hiányában is nyilvánvaló, hogy több családról van szó, akik „jószágaikat” is magukkal hozták. A menekültek sorában a lelkész, Dimény József is ott van, akinek tehenei éppen az unitárius lelkész „tönköly asztagában” tettek kárt, mert hiszen a papi istállóban teleltek ki. Ez a tény pedig arra a következtetésre bátorít, hogy Ferenczi Máté lelkész (1837-1861) az elsők között lehetett, akik a vendégszeretet gyakorlásában nem voltak „restek”, s akár házukat is megosztották a menekült rászorulókkal. Amennyiben visszatérünk ismét a menekültek számára, s tovább kutatunk az ittlévők felől. Szabó Pál és Kis Sámuel neveivel is találkozunk, akiket ingyen harangozott ki az egyházközség. Fia nem lenne a menekültek között éppen a református lelkész, akkor könnyen összekapcsolhatnánk Felvincet azzal a valósággal, miszerint Bágyonnak szórványa volt, s ilyen összefüggésben nyújtott volna oltalmat a hittestvéreknek. Ez a feltételezés 276
