Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
A felhívásra való visszajelzésekből azt a következtetést vonta le az ismeretlen tudósító 1907. júl. 28-án az Udvarhelyi Híradó 30. számában, hogy: „Előre láthatólag, olyan nagy közönség vesz részt e kegyeletes ünnepélyen, amilyen régóta nem gyűlt össze a Nyikóvidékén.” Ezzel tulajdonképpen a rendezők elvárását tolmácsolta, és az olvasóban tudatosítani kívánta, hogy neki is ott a helye az ünnepségen. Ekkor tették közzé a rendezvény műsorát is. Az ünnepség előre meghatározott forgatókönyv szerint zajlott le, amely a kultikus szokásrend69 jóval korábban kialakult ismérveit viselte magán. Augusztus 11-én reggel, a többször idézett újság beszámolt arról is, hogy az ünnepi szónok, dr. Nagy György országgyűlési képviselő már előző nap megérkezett Székelykeresztúrra, és a tiszteletére társasvacsorát rendeztek. Innen másnap ment Székelyudvarhelyre, ahol Tarcsafalvi Pálffy Aladár vendége volt.70 Az emlékoszlop leleplezéséről az augusztus 18-án megjelenő Udvarhelyi Híradó tudósított71. A névtelen író bevezető gondolataiban meghatódottan szólaltatja meg érzéseit: „A mai, szinte korcsosult időben oly jól esik látni oly hatalmas tömegét az ünneplőknek, amilyen megjelent a négy vértanú emlékoszlopa leleplezése alkalmával. Egy szebb jövőnek záloga ez, midőn az úr és földmíves, kezet fogva egymással, ünnepli a múltat, oly jól esik látni, midőn eltűnik a rang különbség, csak azt érzi mindenik, hogy magyar.”72 Tehát az emlékoszlop-állításban, társadalmi különbség nélkül, nemzeti egység és öntudatformáló tett jutott érvényre, azaz a nemzet önmagára találása. Az ünnepség kultikus szokásrendjének fő mozzanatai a következők voltak: kivonulás a színhelyre, a Himnusz eléneklése, ima, emlékbeszéd, emlékversek, a dalárda éneke, az emlékoszlop átadása, koszorúzás, a Szózat eléneklése, egy hazafias színmű eljátszása, tűzijáték és bankett. Most lássuk kicsit részletesebben az ünnepség lefolyását. 1907 augusztus 11-én már kora délután kocsik sokasága ment Szentmihályra. Köztük voltak Székelyudvarhely előkelőségei, élükön Ugrón Ákos fő- és dr. Damokos Andor alispán, a vármegye tisztikara, Gotthárd János polgármester a város tisztviselőivel. Szentmihály határában székely bandérium és az etédi rezesbanda várta őket, majd Pap Pál székely 229
