Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
kosaras táncmulatság”-ot, rendezett. Ezenkívül elsősorban Udvarhelyszék lakói járultak hozzá az alap gyarapításához. A 3 méter magas síremlék fehér márványból, tetején „vázából kicsapó égő lánggal” 1907 júliusában készült el Székelyudvarhelyen. A tervező Gabrovitz Koméi szaktanár, a kivitelező Hargita Nándor kő- és agyagipari szakiskolai igazgató és Janecsek József művezető volt. Az emlékoszlopot nem a mártírok „besüppedt” sírjára állították fel, mert „ahol eredetileg voltak eltemetve - írta Tarcsafalvi Pálffy Aladár távol esett a közlekedési úttól, s a felállított emlék nem töltötte volna be teljesen hivatását. Némely kíváncsi ember elzarándokolt volna oda a távolba is, de bizony a legszámosabban nem vették volna magukra azt a fáradságot.”64 Ilyen lényegi megfontolásból kiindulva, az emlékbizottság úgy döntött, hogy 59 év után a négy vértanú sírját exhumálják, és közvetlen a főút mellé egy magaslatra helyezik át. Erre az eseményre 1907. augusztus 1-én került sor. Érdemes idéznünk néhány mondatot abból a tudósításból, amelyben Tarcsafalvi Pálffy Aladár, az Udvarhelyi Híradó hasábjain beszámol az exhumálás és újratemetés történetéről: „Az égen sötét felhők tornyosultak, s sűrű cseppekben hullt alá az eső, midőn a sír testébe mélyedt az ásó. S aztán amint mélyebbre haladtak, jobban és jobban tisztult az ég, s midőn harangzúgás között kiemeltük az első csontot a sírból, már az azúr kék égből sütött az augusztusi nap. [...] Sok magasztos lélekemelő ünnepélyen vettem részt életemben, de talán Rákóczi temetésén kívül egy sem volt, amely oly megható lett volna, mint ez. Ott a fejedelmi pompa, itt a végtelen egyszerűség, ott a rézből készült, itt a fenyőfából összerótt sírláda fogadta ölébe a csontokat. Rákóczi temetésén meglepte a pompa a szemlélőt, a fényes díszmagyarokon elveszett szeme világa, itt a hulló könnyek fátyolozták be a szemet. És mégis az ottani fény, s itt a pompa nélküli temetés, oly hasonlatosak - a haza és baráti szeretetnek vértanúit fogadták magukba a sírládák.”65 A leírás sem tényszerű, sem hangulati tartalmát illetően nincs okunk kételkedni. Azonban megállapíthatjuk, hogy a beszámoló nem egyszerű tényközlés, hanem összetett, egyszerre tényszerű és szellemi 227
