Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
szerves része lett a szentmihályiak azon törekvése is, hogy impozáns síremléket állítsanak az áldozatok fejfája helyett. Egy díszesebb, nagyobb, szimbolikájában egyértelműbb síremlék kegyeleti gesztusértékkel bír, az élők megbecsülését fejezve ki az iránt, aki érdemlegeset tett a hazáért. A terv kigondolói Ugrón Gábor szentmihályi és Pálffy György tarcsafalvi földbirtokosok voltak, azonban az előbbit politikai, az utóbbit gazdasági elfoglaltsága megakadályozott a kitűzött cél megvalósításában. A kiegyezés után 40 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy realitássá váljék az elképzelés. Mozgatói Miklós György szentmihályi tanító és fia, Miklós Jenő, továbbá Deák Miklós szentmihályi unitárius pap és Tarcsafalvi Pálffy Aladár voltak. Ez utóbbi a következőket írta az Udvarhelyi Elíradóban: „...a faemlék pusztulásnak indult régen, felírása «az 1848-ban elvérzett négy ifjak» már régen olvashatatlanná vált, s a felirat fölé vésett árva tulipán régen eltűnt a fejfáról. Szinte semmi sem hirdeti már, hol pihen a négy legyilkolt ifjú, csak az elhagyott sírok örökös virága, egy vadrózsa bokor virított dúsan évről évre, csak a mindnyájunk szerető édes Atyja gondoskodott a magyar nemzet, a barátságnak és szeretetnek ezen vértanúiról.”61 Ezek a sorok egyértelműen tükrözik a lelkiismeret újbóli ébredezését, és tudatosítani akarja, hogy azoknak az emlékét, akik életüket adták a szabadságért, nem lehet csak a gondviselésre bízni. A síremlék díjtalan elkészítését Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter engedélyezte, ellenben a nyerskő árát meg kellett téríteni. Felállítására pedig Tarcsafalvi Pálffy Aladár Ugrón Zoltántól - a mártírok sírjának tulajdonosától - kért, és kapott engedélyt. Általában egy nagyobb síremlék elkészítését, amelyet a nemzeti kegyelet jelképének is tekintenek, közadakozás előz meg, hiszen annak megvalósítását egyénileg nagyon ritkán tudja valaki felvállalni. A gyűjtés során az adományokon és a támogatói íveken való befizetések mellett gyakran előfordult a jótékony hangversenyek, színházi előadások, táncmulatságok szervezése, s ezek bevétele is mind a síremlék alapítványába folyt be. A szentmihályi síremlék javára történő adakozás első mozzanataként a Nyikó-nrenti iljúság 1905. július 23-án Kobátfalván „zártkörű 226
