Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
pillanatban gyilkolták meg Bereczki Ferencet. Az ijedtség szinte kétségbe ejtette nőmet, és megtért útjából. Elment egy Jánosi Mihály nevű zsellérhez, aki családjával a legkisebb rosszban sem vett részt, és nagy bánatok között ott töltötte el a hamar kivirradó éjszakát. Jakabfi Mózsiné tudta, hogy miért kívánja nőmnek elvesztését. Ugyanis a náluk biztonságban elhelyezett ládát feltörték, és a nőm legdrágább veres kláris apró és nagy szemű gyöngyeit, selyem keszkenőit és ruháit mind elrabolták. Mikor minket a nyolc idegen nadrágost, mert úgy neveztek, elfogtak, valahonnan előkerítettek egy románt29, akit nagy kezesség mellett odahoztak a falusbíró házához. A martonosi magyarok kötelet adtak azon román kezébe, és ő kötözött meg minket. A saját eklézsiájukban levő papot, Csegezi Lászlót is, mint a többi menekültet minden kivétel nélkül a leggyalázatosabb szitkozódások mellett kötötték meg. A román ott tetszése szerint felöltözött. Bántó Sándor fejéből a kalapot vette el, rólam egy új zakót húzott le, másoktól a zsebórát és pénzüket vette el. Martonosban volt még menekültként Ugrón János úr egy jó székely háznál, de sosem mutatta magát. Újszékelyi Szőcs Mártont ifjú Sebe Mózes rejtette el a dühös magyarok fogdosása elől. Az idő alatt, ameddig előkerítették azt a románt, hogy megkötözzön, Gálfi József, Kádár Lajos, Szentpáli József és ifjú Sebe Mózes afelett tanácskozott, hogy a foglyokat ne Szentmihályra, hanem Székelykeresztúrra, Abelonhoz kísérjék. Ugyanis az a tiszt Malii felett is rendelkezik, és a foglyok ne legyenek kitéve a románok dühének. A magyarok azonban nem engedték. A pap istállójában volt négy Kossuth-huszár ló30, a legjobbat felnyergelve, felszerelve az elesett ló helyett a bírói házhoz hozták, és arra ültették a románt. Minket a bírótól kihurcoltak, hármasával rendbe állítottak, és harminc fegyveres magyar kíséretében elindítottak Szentmihályra. Nem is az úton vittek, hanem Csehétfalva felé, valahol a hegyeken. Még azon az éjszaka, amikor a fórposztokat elértük, a románok átvették a foglyokat. Az elöl menő románok a lándzsával hátrafelé döfködtek, hogy ne menjünk olyan sebesen, akik hátul kísértek, szintén döfködtek, hogy menjünk. Már akkor látható volt a kínos halál, mert 212
