Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Székely Attila: A kétfejű sas leverésével kezdődött (Székelykeresztúr 1848 - 49-ben)

egyesített új magyar országgyűlés egyik alelnöke, majd pénzügyminiszteri államtitkár és októbertől a Honvédelmi Bizottmány tagja.10

Mielőtt tovább pergetjük az események fonalát, térjünk kissé viszsza az időben. Keresztúr földrajzi fekvésére hivatkoznék. A fiúszék nyugatról a Szászfölddel volt határos. Délről és nyugatról román falvakkal érintkezik. Amint az köztudott, a szászok forradalmunkért tömegesen nem lelkesedtek," az erdélyi románok kezdeti lelkesedése is csak pár hetet tartott. Erőt vett rajtuk a Simion Bárnutiu magyargyűlölő magatartása, amit eleinte palástoltan, később nyíltan támogatott az ellenforradalmi gépezet. Ez a földrajzi fekvés óvatosságot követelt, és erős nemzetőrség felállítására ösztökélte a helybelieket.12 Már áprilisban a nyíltan fenyegető horvát-szerb ellenforradalmi készülődés a „felelős minisztériumot” ellenlépésre késztette. A székelység katonai erejének mozgósításával - még az unió kimondása előtt - két küldöttet, Klapka Györgyöt és Gáli Sándort bízták meg.13 Május 24-én a később legendássá vált honvédparancsnokok megjelenése Keresztűron nagy lelkesedést váltott ki, akárcsak a közeli Nagygalambfalván.14

Főképp az unió kimondása után, Puchner a császári csapatok erdélyi főparancsnoka, valamint alárendeltjei Urban és Gedeon sok akadályt gördítenek a magyar nemzetőrség és honvédség szervezésének útjába.15 Azonban Berzenczei László kormánybiztos kinevezésével gyökeres változás megy végbe. Több székelyföldi helység mellett Keresztűr is toborzási központ lett.16 Honvéd-huszáraink, az Udvarhelyszékiek Kossuth-, majd Hunyadi; végül Mátyás-huszárezred név alatt küzdöttek a szabadságharcban.17 A helybeli résztvevők nagy arányszámát részben a toborzási központtal magyarázhatnék. Az igazi okát, az „erdélyi 48” kiváló szakértője, Egyed Ákos összegezi találóan: „... a mozgósítás oroszlánrészét az értelmiség végezte el, a lelkészek, ügyvédek, tanítók, gazdatisztek... függetlenül származásuktól, tanulóéveikben Nagyenyed, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Marosvásárhely és Székelykeresztűr iskoláiban magukba szívták a reformkori eszméket..., lelkesen támogatták az átalakulások programját, s az események sodrában többen demokrata forradalmárrá váltak.13 A helytörténet ismerője mit tehet ehhez hozzá? Talán csak ennyit: az idézet minden szava igaz!

158