Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Székely Attila: A kétfejű sas leverésével kezdődött (Székelykeresztúr 1848 - 49-ben)
A szeptember-októberi események teljesen világossá tették az osztrák kamarilla kettős játékát. Formális jóváhagyások közben folytonos volt az aknamunka a „császári szentesítések” ellen. Jellacic támadásával egy időben, szeptember 16-án a románság Balázsfalván gyülekezett. A nagyszebeni katonai (császári) főparancsnokság tudatosan fegyverezte fel a dinasztia iránt hűséget tanúsító román parasztokat, „hogy azzal a magyar demokratikus törekvéseket korlátok közé szorítsuk”19, s közben korlátozták a magyar nemzetőrség felfegyverzését is. A naszódi és orláti román határőrezredek nyílt uszításba kezdenek a magyar kormány ellen. Ezek váltották ki az október 15-17-i agyagfalvi székely nemzetgyűlés megtartását. A mintegy 30000 (Kőváry adata - ezt tartom elfogadhatónak!) jelenlevő között a leírás külön kiemeli Keresztúr és fiúszékének, Etéd, Bögöz, Siménfalva, Szentmihály, Fiatfalva, Új székely lakóinak kimagasló részvételét.20 Esküt tettek az alkotmányos magyar kormányra, s elhatározták többek között az ifjak (19-25 év közöttiek) általános hadkötelezettségét, egy honvédsereg mintájára alakuló székely hadsereg felállítását.21 A második gyülekezési napon érkezett rémhírek hatására azonban, mind a tömeg, mind vezetői két táborra szakadtak: a „megfontoltak”at Berde, az azonnal cselekvőket Berzenczey és Gáli képviselte. Az utóbbiak kerekedtek felül. Nem csoda, hisz ekkorra már „beérett” a szeptember 14-i Urban cs. és kir. alezredes, a naszódi román határőrezred parancsnoka által közzétett nyilatkozat, amely 100 000 román felfegyverzését jelentette be, hogy megtörje az uniót.22 Ilyen előzmények közepette az elhamarkodott azonnali hadbaszállás mellett döntöttek, négy dandárt alakítva23 a jelenlevőkből még másnap, október 18-án.24 Október 19-én megkezdődött a kivonulás. Az első állomás Székelykeresztúr volt. Innen három irányban indult a székely haderő.2'1 A kezdeti sikerek után bekövetkezett a kudarc. Oka az alapos előkészület, s a kellő fegyverzet hiánya, és nem utolsósorban az, hogy ingadozó császári tisztek vezették őket.26 Példának említsük csak Dorchner csíki határőrezredes agyagfalvi „felesketését”: „fejébe vörös csákót tettek, a tribünre vitték fel, a három ujját az égre emelve, tört 159
