Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Székely Attila: A kétfejű sas leverésével kezdődött (Székelykeresztúr 1848 - 49-ben)
Hogyan is kezdődött? Egészen pontos, naphoz köthető adatunk nincs. A marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi események dátumúnak az ismeretében - az előbbi március 222, az utóbbi március 273 - joggal feltételezhetjük, hogy egy minket érintő fontos visszaemlékezésben szereplő esemény megtörténte, a fent említett napok közé tehető. Idézem Gimnáziumunk volt diákjának, Símén Domokosnak a visszaemlékezését: „1842-ben [...] apám a székelykeresztúri gimnáziumba vitt. Az 1848-ik év azonban félbeszakította tanulmányaimat. Alig írta meg Petőfi „Nemzeti da!”-át [...] minden honi ajkáról ez zengett. A keresztúri iskolában is ezt énekelte a deák-gyermek. Március vége feléig a nemzeti érzelmek zajlása már oda emelkedett, hogy a deákok egész enthuziazmussal mentek fel a városba [akkor még Keresztúrfalván volt a Gimnázium!] leverni az egyetlen kétfejű sast a postáról. Ez események után az ifjúság honvédnek állott. Az iskolai tanítás korán bevégződött. A tanulók hazamentek, s a Múzsák hajléka 2 évig nélkülözte szokott lakóit...”4 A társadalmi igazságtalanság és magyar szabadság-ellenesség jelképének - a kétfejű sasnak - a leverése Székelykeresztúron 1848. március 22-23. között történt, mégpedig a helybeli Unitárius Gimnázium növendékei által. Az idézet kissé szokványos talán (máshol is így történt), de helyesen tudósít. Némi pontosítást és ellenőrzést igényel. A megindult görgeteg azonban továbbdagadt. A szék központjában április 1-én és főleg 3-4-én5 zajlanak azok az események, amelyek „Erdélyben Székelyudvarhelyt és Udvarhelyszéken váltották ki a legautentikusabb forradalmi közhangulatot.”6 Ezeken a napokon zajlott az a széki közgyűlés, amelynek kimagasló hangadója és egyénisége a Keresztúr-fiúszékhez tartozó, tarcsafalvi Pálffy János volt. Az odasereglett tömeg 30 tagú küldöttséget választott.7 Ők Erdély fővárosába, Kolozsvárra menve kikényszerítették az Erdélyi Országgyűlést8, azt a fórumot, amely a polgári átalakulás alapjait fektette le. Eltörölte a rendiséget és a jobbágyrendszert, kimondva az uniót (május 30.) - azaz Erdély Magyarországgal való újraegyesülését. A kolozsvári döntést felterjesztő küldöttséget, amelyet a magyar kormányhoz, onnan az Innsbruckba menekült V. Ferdinándhoz menesztettek, ugyancsak Pálffy János vezette.9 Nem véletlenül lett az 157
