Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

rencet „csak azért, mert nemes, agyonveréssel fenyegették”, s felhányták: „nemes emberek okai annak, hogy Szentháromság napján (június 18) a jobbágyok felszabadulása fel nem olvastatott.”56 Egy másik jobbágy, Forró Ferenc elkeseredésében azt is kijelentette, hogy „ha a hazába ellenség jőne, ö maga is ahhoz pártolna, hazájának lenne ellensége.”57 Bizony, rendkívül súlyos helyzetre utaló adatok ezek!

És ekkor érkezett meg a hadkötelesek összeírásáról szóló miniszteri rendelet, amely tovább növelte a zavart. Kelemen Pál dullóbiztos Pálffy Elek kormányzó királybíróhoz intézett beszámolója éppenséggel a kétségbeesés hangján fogant. A „már több utakon is felbujtogatott nép »panaszba merült«: ha eddig adót s katonát adtak, a többit nem »hajtották« katonának. Most adót fizetnek, katonát adnak, s mégis katonának »hajtsák« mindnyájukat, amit »bírni nem lehet«. A kiváltságosok - mondja a nép - adót eddig sem fizettek s »most sem«, így a »szegénység áll kettős terű alatt.« A dúlóbiztos szerint annyira gyűlöli a nép az »adó« kifejezést, hogy ehelyett »hadi segedelem«ként kellene azt beszedni.”58 A magyar ügyhöz szívvel-lélekkel hű Kelemen Pál, aki láthatólag a haladó párthoz tartozott, az ugyancsak kiváló Pálffy Elek királybíróhoz írt jelentése így fejeződik be: „Kérlek, könyörgök Istenre, mindenre, ami szent és jó, tétessenek oly lépések, melyben az egyenlőség, egyformaság egészen megfogható - még talán lehet, és addig kell tenni, amíg nem késő.”5'1

Egyelőre felderítetlen, hogy a népet - a szabad székelységet és a jobbágyokat - a már elemzett közteherviselés és jobbágyfelszabadítás körül dúló viták s a népet ért csalódások (1848 tavaszán azonnali közteherviselést, illetőleg felszabadulást reméltek) mellett mennyiben befolyásolta az ellenséges propaganda. Tény, hogy ennek is jelentős szerepe volt a társadalmi feszültségek ilyetén való kiélezésében. Hogy ennek az ellenpropagandának sikere lehetett, ahhoz viszont az a tudatzavar is hozzájárult, amelyet az utóbbi évszázad s a mostani változások idéztek elő. Röviden bár, de ki kell térnünk erre a kérdésre is.

Induljunk ki abból, hogy ameddig fennállt a sok évszázados ősi székely katonai rendszer (ezt a Habsburg-hatalom 1711-ben szüntette meg), a székelység önkéntesnek tudta az adózást, s azután idegen hatalom kényszerének fogta fel a rendszeres és igen szigorú adóztatást,

143