Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

amelytől 1848-ban meg akart szabadulni, különösen, ha ismét katonáskodnia is kellett. Ezért makacskodott a székelység mindenfelé: vagy katonáskodik, vagy adót fizet, de a kettőt egyszerre nem teszi. Ennek az inkább lélektani, mint anyagi természetű magatartásnak a történelmi gyökereit nem látta akkor a magyar kormány, de hogy reális ügyről volt szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Kossuth 1849-ben eltörölte a székelység egy évi adóját. Másrészt a sorozás, toborozás is idegen volt a Székelyföldön; itt korábban általános volt a hadkötelezettség, s a mustrák szolgálták a hadkötelezettség ügyét, ahol minden fegyverforgató székely megjelent. Az 1848 őszén elrendelt összeírást valamiféle ellene irányuló lépésnek tartotta Udvarhelyszék népe, s mindenképpen tiltakozott ellene. A székben élő nemesség és értelmiség, mely maga is erősen megoszlott, nem volt képes az új érdekegyesítést a nagy nemzeti feladatokra való tekintettel sem megvalósítani. Ebben a kritikus helyzetben nevezte ki a kormány Udvarhelyszék kormánybiztosává Székelyudvarhely országgyűlési képviselőjét, Keller Jánost. Új kormánybiztosokat a külpolitikai helyzet romlása s Erdélyben a nemzetiségi konfliktusok növekedése miatt nevezett ki a kormány. És azért is, mert egyre jobban meggyőződött arról, hogy sem a Gubernium, sem Vay királyi biztos nem ura a helyzetnek, s a General Commando Puchner tábornok vezetésével nem a magyar kormány, hanem Bécs politikáját követi. Márpedig a Habsburg-hatalom láthatóan a magyar forradalom eredményeinek a megsemmisítésére készült. A magyar kormány, s különösen Kossuth számított a székelység katonai erejére. Ezért már korábban megbízta Berzenczey László marosszéki követet, hogy kormánybiztosként szervezzen meg egy székely könnyűlovasezredet. Berzenczey augusztus végétől Marosvásárhelyt működött, ahonnan a székely székekben a toborzást folytatta. Amint említettük, kormánybiztost kapott Udvarhelyszék is Keller János személyében.

A kinevezési okmány szerint Keller kormánybiztos feladata „a honvéd sereg minél elébbi alakíttása, a reactionarius törekvés, valamint a kormányzás elleni bujtogatás érdekibe téjendő hivatalos eljárásban segédkezet nyújtani...”60

A magyar kormány tehát tudomást szerzett a székben uralkodó helyzetről és határozott fellépést kért a reakciós és kormányellenes

144