Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
amelyek legalább három adófizető jobbágyot tartottak. Csakhogy ez elv volt, s a gyakorlat ettől messze járt, mert a régi nemesi családok elszegényedett leszármazottai, a papi családok utódai - legalábbis az esetek nem kis részében - mentesültek az állami s széki adózás alól. A nemesi családok többsége a helyi közterhek viselésétől is mentesült, útcsinálásra nem küldték ki, katonai beszállásolás és katonai fuvarozás alól felmentették. A nagy számú mentesség miatt erőn felüli állami és helyi közteher nehezedett a szabad székelyek és a jobbágyok vállára, s ezek emiatt zúgolódtak, 1848-ban pedig erőteljesen tiltakoztak. A szabad székely középréteg számát és arányát az adóösszeírások alapján állapíthatjuk meg. Amint az írásunk bevezetőjében közölt statisztika mutatja, 1848-ban 7195 család, az adózóknak 75,66%-a tartozott ehhez a társadalmi kategóriához.10 Ez alkotta tehát Udvarhelyszék székelységének háromnegyed részét. A szabad székelység két régebbi társadalmi rend leszármazottaiból állt: a korábbi lófő székelyek (primipilusok) és gyalogszékelyek (pixidariusok) utódjairól van szó. Ezek a régi székely katonai rendszer 1711-ben történt megszüntetése óta a személyi szabadságon kívül más privilégiummal nem rendelkeztek. Viszont ők hordozták a közterhek nagy részét: adóztak az államnak, a széknek, katonát adtak, katonai beszállásolásokat kellett vállalniuk, közmunkákat végeztek, terhes falusbírói funkciót töltöttek be, egyházakat tartottak fenn. Az említettek mellett nyilvántartottak a szabadok közt egy különleges kategóriát is, az ún. libertinus székelyeket, akiket a fejedelmi korban a jobbágyi állapotból szabadítottak fel. Példaként: 1821-ben Parajdon 21, Korondon 29 libertinus családot írtak össze. A libertinusok helyzete annyiban különbözött a szabad székelyekétől, hogy választói joggal a széki közgyűléseken nem rendelkeztek. A valóságban lovas- és gyalogszékelyek leszármazottjai, valamint a libertinusok ugyancsak öszszeolvadtak. A társadalmi hierarchiában a szabad székely földműves kategória után a jobbágyság következett. 1848-ban 2314 adófizető jobbágycsaládot találtak az összeírok udvarhelyszék falvaiban (Bardóc fiúszék adatait nem foglalja magában a fenti szám). A jobbágyokat általában heti 2-3 napon úri szolgálatra (robot) kötelezték, nevezetesen igásfo-117
