Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
gattal 2 napot, gyalogszekeresen 3 napot szolgáltak." Székelyföldi sajátosságként hangsúlyoznunk kell, hogy itt a jobbágyok és zsellérek közt az erdélyi átlaghoz mérten nagyobb volt a szerződéses jobbágyok és zsellérek aránya. Arányszámuk a szék társadalmában 8-10%-os lehetett, s a függőségben élő parasztságnak legalább egyharmada tartozott ehhez a réteghez.12 A székelyföldi jobbágyviszonyok bonyolultságára vall az, hogy a szerződéses paraszt kategórián belül is voltak tehetős jobbágy gazdák, szegényrendű zsellérek és gazdasági cselédek, szolgák. Ezek gazdasági és jogi helyzete is különbözött egymástól, de a kérdés részletes bemutatása külön tanulmányt igényel. A székely jobbágyság és zsellérség meghatározása szempontjából nagy jelentősége volt az illetők által használt föld (telek) tulajdonjogi természetének. Mivel az udvarhelyszéki jobbágyok és zsellérek nagy része nem királyi vagy fejedelmi úrbéres adománybirtokon lakott, hanem székely örökség természetű birtokon, meg kell állnunk ennél a fogalomnál. A székely örökség keletkezése visszanyúlik a földközösség bomlásáig; a közös földalaptól elkülönülő, örökölhetővé váló telket és birtokot nevezték székely örökségnek. Az ilyen örökség a katonai terhek hordozásának alapját képezte, ezért aztán mentes maradt mindenféle más szolgáltatástól (adó, közmunka és egyebek). A székely örökség jogilag is külön természetű birtok volt, hiszen a birtokló család magvaszakadása esetén sem szállott a királyra vagy fejedelemre, hanem a vérrokon vagy - ha ilyen nem volt - a szomszéd örökölte. Nos, az ilyen örökség-földek nem válhattak a székely jogszokás szerint úrbéri földekké, még akkor sem, ha jobbágyot vagy zsellért telepítettek rá. Ezeket az örökségeket a Székelyföldön egyszerűen allodiumoknak, majorságbirtokoknak tekintették; márpedig ez mindenhol az illető földbirtokos tulajdonát képezte. Emiatt - amint látni fogjuk - a székelyföldi jobbágyfelszabadítás másként zajlott le, mint a vármegyékben. Az itt következő idézet, amelyet a Honvéd című lap 1849. május 30-án közölt, képet ad a székely zsellérkérdés természetéről. „Székelyföldön van egy székely gazda, szűk jószágon lakik, a szekerével 118
