Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
22. fejezet: Szellemi alkata és jelentősége
409 a megállapítási, hogy az egyháztársadalmi közvélemény erős áramának, amely annak idején az iskolák államosítását kívánta és sürgette, egyedül nem tudott elég erős gátat emelni. És habár kedve és belső meggyőződése ellenére, kénytelen volt szabadjára engedni azt az áradatot, amely végső eredményben az iskolák elvesztésével, a hívek egyházi öntudatának elhomályosodásához vezetett. Nem egyedül az unitárius egyház haladott ezen az úton. Az imperiumváltozás óta sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy az az út, melyen a kiegyezés után a magyar egyházak kivétel nélkül jártak, téves lelépés volt az egyházaknak évszázadok óta járt útjáról, a közszellemek végzetesen hibás tévedése. Ferencz József történelmi alakjáról emlékezve, nem hagyhatjuk említés nélkül azt az áldott, meleg és gyümölcsöző viszonyt, amelyet ő az angol és amerikai unitáriusokkal fönntartott s napról-napra meghittebbé és melegebbé varázsolt. Lényének tiszteletet sugalló és megbecsülést kiváltó vonásai nemcsak a magyar közvéleményt bájolták el, hanem a koronként körünkbe érkező angol és amerikai vendégeinket. Szereretreméltó kedvességgel nevezték őt a maguk, sőt az egész világ unitáriusai püspökének. Büszkék voltak és boldogok, ha küldőiknek otthon elreferálhatták, hogy találkoztak itt „az ő kedves Ferencz püspökükkel“. Ám, e viszony kihatásai nem korlátozódnak az unitárius egyház szűk körére. Az a féltő és aggódó szeretet, mellyel legsötétebb sorsfordulatunk súlyos keresztjei közben felkerestek, könnyeinket letörölték, a csüggedő magyarság lelkét felemelték s egy jobb jövő reményével biztatták, valósággal megkönnyezni való. Az angolokkal és amerikaiakkal való érintkezést nem ő kezdeményezte. Krizának, az ő elődjének ebben a tekintetben halhatatlan érdemeit az egyháztörténelem még nem méltányolta eléggé. De Ferencz József tiszteletre gerjesztő személyének oroszlánrésze van abban, hogy e viszony melegsége következtében az erdélyi magyarság megkínzott leikébe néha-néha az örömnek és a reménynek egy-egy súgara melegített be. Ferencz József az egyházi szónoklásnak nagymestere volt elméletben és gyakorlatban egyaránt. Beszédjeinek tiszta és világos gondolatfűzése, stílusának sokszor képektől és hasonlatoktól sem idegenkedő választékossága és egy nemesebb értelemben vett aktuálitásnak az a vonzó ereje, amely a hallgatók figyelmét már eleve felhívja és lenyűgözi, ezek azok a jelességei, amelyekért a közvélemény őt aranyszájúnak nevezte. Témái a szó nemes értelmében mindig időszerűek. Abban a felolvasásában,185 melyet a protestáns egylet kecskeméti közgyűlésén tartott s mellyel az unitárius névnek egyszerre oly 185 A vallás külfoimáirak befolyása az életre. K. M-, 187S. 217—240
