Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
21. fejezet: Egyetemes egyházi adózás
404 élén. És ugyan hová fordulhatott volna? Oda, ahová a történelem folyamán annyiszor: az áldozatos szívek könyörületéhez, a belátó lelkek megértő áldozatkészségéhez. Az imperiumváltozás után egy félévvel, 1919. jul. 14-én ezt a feljegyzést olvassuk naplójában: „Mind több-több aggodalom tépi lelkemet egyházunk jövője iránt.“ Nem hiszi, hogy Románia az eddig élvezett államsegélyt csak részben is megadja. Enélkül pedig mi meg nem élhetünk. Hiszen máris kezdjük érezni a nagy hiányt, hogy az év elejétől elmaradt államsegélyt egyházunk pénztárából kell pótolnunk. Még szerencse volt, hogy a 100.000 K egyházi s az 1848. évi t.-c. alapján járó 175.400 K kongrua, korpótlék történetesen kiutaltatott. De ha ezek a jövő évben elmaradnak, birjuk-e ezeket fedezni? Egy időre talán még igen, de hosszan s végleg épen nem. Ezeket azon alkalomból jegyzi fel, hogy az E. K. T. a tanárok fizetéskiegészítését, családi pótlékát, háborús segélyét „előlegezte“, mert a nagy drágaság miatt az egyháztól járó fizetés mellett meg nem élhetnek. És így folytatja: „No lám, itt emelkedik tetőpontra az én aggodalmam. Mert ha így maradunk, ugyan hogy tarthatjuk fenn kolozsvári és keresztúri főgimnáziumunkat? Mert az eddigi fizetéssel tanárt nem kaphatunk. Bizony nem ok nélkül voltam én ellene a székelykeresztúri gimnázium főgimnáziummá fejlesztésének s nem ok nélkül igyekeztem mindig általában a költségeknél figyelemmel lenni arra, hogy gondoljuk meg, hogy az államsegély nincs örökre biztosítva, abból, amit lehet, tartsunk meg s tőkésítsünk. De mindig azt hallottam, hogy ennek meg annak meg kell lenni s az államsegélyt nemhogy elvesztenők, hanem még növekedni fog. Az én terveimmel lehet hogy jelentékeny vagyongyarapodásunk lenne, ami most ugyancsak jól fogna. ,— Egyházközségeink fenntartása is hasonló aggodalmat okoz. És kétszeresen fáj a lelke, hogy az a szép haladás, amit az egyház püspöksége alatt tett, most lejtőre jutott... Még azt sem tagadom, hogy néha még az a gondolat is belopódzik lelkembe, hogy vájjon nem én leszek-e a magyarországi unitárius egyháznak, mint ahogy én vagyok e címen első püspöke, az utolsó is.“ A belső emberek fizetésének rendezését, úgy hogy a drágaság növekedésével és a pénz értékének alázuhanásával is megélhetést nyújtson, először a háromszéki kör közgyűlése hozta napirendre 1919 aug. 14-én. A javaslat ez volt: 1. Hivassák fel minden egyházközség önkéntes adakozásra, illetőleg a kepe önkéntes felemelésére. 2. Ha ez nem vezetne eredményre, határozzanak pótkepekivetést törvényes úton. 3. Felírnak a főhatósághoz, hogy a fizetéseket rendezze az egész egyházra kiterjedőleg. 4. A belső embereknek a tisztességes mellékfoglalkozás engedtessék meg.
