Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
37 álló kövön gyermekkoromban sokat , ültem“, lefényképeztette, amint nejével ketten ülnek a kövön. És feljegyzéseit így végzi: Sic transit gloria mundi. A régi püspöki szállás, melyben Kriza is lakott, nagy családjának nemsokára szűknek bizonyult. 1880-ban kérte a főtanácstól szállása megnagyobbítását. De a főtanács, bár maga is szükségesnek látta azt, költség hiánya miatt elnapolta a határozatot. A kérdés aztán a kollégium kibővítésével kapcsolatosan intéztetett el az 1885. évi főtanácson. Az eddigpüspöki lakást, ahol jelenleg a leányotthon van, a kollégiumi hoz csatolták s a szemben levő Biázini-féle ház emeletét, ahol jelenleg a püspök lakik, átadták püspöki szállásul. Egészségi állapota 93 évre terjedő hosszú életén át mindig gyengelábon állt. Napirendjének helyes beosztásával, az ételek gondos megválasztásával és nyári fürdőzésekkel kellett óvnia egészségét és munkaereje fenntartását. Hogy a püspökséget nem kereste, elfogadásától vonakodott, annak is egyik okául gyenge egészségi állapotát hozta fel. Állandó gyomorbetegség kínozta. 1880 nyarán feljegyzi, hogy hatodszor volt fürdőn. Marienbad, Borszék, Radnaszentgyörgy, Tusnád, Élőpatak, Rohifsch azok a helyek, melyeket hol egyedül, hol családja egyik vagy másik tagjával felkeresett. 1884 december 31-én feljegyzi, hogy az évekkel hanyatlani érzi erőit. „Életem fáját már rég marcangolja a féreg: ez a gyógyíthatatlan betegség, melynek pusztító erejét még inkább érzem szellemi és lelki, mint testi életemben“. És panaszolja, hogy az agy nem működik löbbé azzal a könnyedséggel és kedvvel, nem önként születnek a gondolatok, hanem kényszergetéssel kell azokat mintegy kierőszakolni. Órai munkához napok kellenek s az eredmény akkor sem felel meg várakozásának, mert hiányzik a kedély, „ez az isteni lehellet a szellemi gyümölcsökön“. 1885 januárjában majdnem baleset érte. Koronka esperest temette el Benczédivel. Hazajövet a részeg kocsis a Felek innenső oldalán leesett a bakról. A négy ló veszettül nyargalni kezdett. Ha a kocsi letér az útról s felfordul, el vannak veszve. De a kocsis mellett ült ifjú leugrott, nekiiramodott s megállította a lovakat. Már el volt készülve rá, hogy Körmöczi sorsára jut. A lapok közreadták a balesetet, mire levelekkel, táviratokkal halmozták el szerencsés megmenekülése alkalmából. 1886-ban (V. 10—VI. 12.) dr. Fischhof városligeti vízgyógyintézetében volt „egészsége tatarozására“. E kúra óta, mialatt azonban bizonyos szellemi tompultságot érzett, kevesebbet szenvedett gyomrával. 1887 jul. és aug. hónapokban Élőpatakon és Tusnádon volt s régen nem érezte magát olyan jól, mint itt. Mintha teljesen kimaradt volna gyomorbántalma. 1892 áprilisában panaszol, hogy hivatalos teendőin kivül keveset tud dolgozni. „Bizony, bizony, maholnap csak fuimus.
