Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)

19. Egyházszervezés

382 közigazgatásunkra nézve. A patriárchálizmus rendszere mahol­nap teljesen lejárja magát, mivel az ezzel kapcsolatos erények is mind ritkábbak kezdenek lenni. Ma már az emberek legna­gyobb része csak arra érzi magát kötelezettnek, amit az írott törvények eleibe szabnak s így aztán nemsokára bekövetkez­­hetik az, hogy a presbitérium, a gondnok s bármely más egyházi hivatalnok, ha mulasztásáért kérdőre vonatik, azzal fog véde­kezni, hogy hol az utasítás, mutassátok meg, melyik paragra­fusnak nem tettem eleget, melyiket hágtam át. Mindezeknél­­fogva — mondom — nem vonom kétségbe egyházi törvényeink kodifikálásának szükségességét. Érzem ezt magam is. És érzek még sok szükséget egyházunkban, melyek kielégítésre várnak. A szükséges reformok iránt is van némi érzékem. De mindezek többnyire pénzbe kerülnek s ezen a kis akadályon a legjobb akarat és a legnemesebb törekvés is vajmi sokszor hajótörést szenved.“ A püspök e szavaiból látjuk, hogy a törvények kodifiká­lásának szükségét már akkor sokan érezték s alkalmilag ki is fejezték. De nem azt értették a szón, amit mi ma, hanem jó­formán nem egyebet, mint a főtanácsokon hozott határozatok és törvények közreadását, kinyomtatását, hogy az érdeklődők és érdekeltek tanulmányozhassák s tudomásul vehessék azokat. Azt, amit 1901 óta meg is valósítottak, mikor a főtanács jegyző­könyveit kinyomatták és a papoknak és tanácsosoknak meg­­küldötték. Több, mint negyedszázad telt el, mikor 1916-ban a kodi­fikálás gondolata most már nem homályos körvonalakban, hanem teljesen kialakulva megint szőnyegre kerül. Tóth György a kodifikálás halogatását egyházigazgatási szempontból egye­nesen veszélyesnek tartja.175 Ez a gondolat eredményezte aztán a szövegező (kodifikáló) bizottság megszervezését. Az E. K. T. az 1916. évi főtanácsnak javasolta: minthogy a főtanács több alkalommal meghagyta az E. K. T.-nak, hogy gondoskodjék törvényeink kiadásáról és minthogy a törvényekben szervezeti és szerkezeti egybehangzást kell beállítani s a hiányokról is gondoskodni és újabb törvényalkotásokra előkészületet tenni, a főtanács küldjön ki egy bizottságot, vagy bízza meg az E. K. T.-ot a további teendők elvégzésével. A főtanács a javaslatot elfo­gadván, a megbízást az E. K. T.-nak megadta. Ez 1918-ban beterjesztette a kodifikáló bizottság szervezéséről szóló javas­latot, melyet a főtanácsi bizottság azzal a kiegészítéssel ajánlt elfogadásra, hogy a közügyigazgató hivatalból legyen tagja. A bizottság tagjai hivatalból a főjegyző, a theológiai jogtanár, titkár, jogtanácsos, közügyigazgató; választás útján : a főtanács által 5 évre megválasztott 5 tag; elnöke a főjegyző, jegyzője 175 Írott és íratlan törvények. K. M., 1916. 113—121. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom