Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
329 akik vásárolják, vagy öröklik a birtokot, az után a kepét fizetni vonakodnak. Megrendelte a presbitériumoknak, hogy az ilyenektől törvény útján is megvétesse a kepét. Az E. K. T. az eklézsiák pénzei kezelésére 1878-ban a pénzügyi bizottság által szabályzat kidolgozását vette munkába, amelynek véleményes javaslata az 1886. évi főtanácsra előterjesztetett s elfogadtatott. Eszerint kölcsönt csak 100 írton felül adhatnak biztos jelzálogra; a ki nem adható pénz pénzintézeteknél helyezendő el s a künnlevő s apránként bekerülő követelések is, ha 100 frton felüli kölcsönökben ki nem adhatók. (K. M. 1886. 291. 1.) Daniel főgondnok az 1883. évi vargyasi zsinaton megállapítja, hogy a pénzkezelés reformja sok fáradozás után megvalósult. De a panaszok ezután sem némulnak el. Sz. (Unitárius egyház és közigazgatás. K. M. 1885. 109—112.) szerint a gyülekezetben oly jelenségekkel találkozunk, melyek egyenes arculcsapásai a jó kormányzás legelemibb követelményeinek. A közvagyont lelkiismeretlenül kezelik, a jövedelem felhasználásánál épen a rendelt célokat rövidítik meg. Egy eklézsia templomépílési pénzét egymás közt kiosztották „jótékony kölcsönre“. A hívek az eklézsia vagyonát magukénak tekintik s ingyen akarják használni. A körök a kepemegváltási magtárakra s a pénzek kezelésére megállapított szabályokat nem tartják meg. Az egyházköri hatóságok, a vizsgálószékek eljárásánál a számbavétel nem kapcsolatos az előbbi évekével, a jelen a múlttal, nem állapítható meg, van-e haladás, terjed-e a mívelődés, nő-e a létszám. Szakadozott, összefüggésnélküli, tervszerűtlen munka. 1887-ben azt jelenti az E. K. T., hogy a tőkepénzek kezelése nem a törvény szerint megy, mert újabban adattak ki kölcsönök a törvény ellenére (K. M. 1887. 311. 1.). Végül a nüspök 1889 ben szabályzatot dolgozott ki, melyet az E. K. T. 336. sz. a. elfogadott. 1889. évi főtanácson a felsőfehéri kör kéri a főtanácsot, hogy a régi elavult kepézési rendszer helyett, mely mellett a belső emberek javadalma állandóan csökken, mert a kepe a földre alapíttatik s nem tekintik személyes tartozásnak, állítson meg a kör részére új kepézési rendszert. A főtanács tájékoztató adatokat s véleményes javaslatot kér a körtől. 1892-ben ajánlja az E. K. T., hogy a kör terve fogadtassák el arra a körre, a többi hivassák fel, hogy vegyék tanulmányozása alá a keperendezés, illetőleg a kepemegváltás kérdését s készítsenek általános tervet. A főtanács előkészítésre visszaadja E. K. T.-nak. Ugyanekkor Ajtai János indítványt adott be, hogy minden pap fizetése az egyházi segélyekből 200 írtra kipótoltassék. Az E. K. T. a segélyezés eddigi módjának fenntartását ajánlta azzal, hogy a körök minden pap jövedelmét hitelesen mutassák ki. A főtanács pedig rendelte, hogy E. K. T. tegyen javaslatot a 200 írtig való emelésre a rendelkezésre álló segélyösszegekből. Az
