Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
328 lesz, állami fizetés utón hiába vágyakoznak. Ha a főhatóság áll az élére, végeszakad a súrlódásnak a nép és belső emberek között. A mostani rendszer „züllött“, mert ha egy új pap a rendszer helyreállítását kívánja, rendesen kellemetlenséget szerez magának, mert a nép azt hiszi, hogy az új pap önkényén nyugszik az újítás. Meg kellene állapítani a fizetés minimumát is. Tenni kell már valamit, mert „a szegény egyházi szolgák nyakára mind szorosabban ráhúzódik a hurok, a valláserkölcsi élet hanyatlik s az üres templomok hovatovább mind égetőbb s kevésbé gyógyítható sebjeivé lesznek egyhóztársadalmunknak“. Ilyen módon panaszolt jóformán az egész papi közvélemény, mikor Ferencz József a püspöki székbe ült. 187ő. évi első körrendeletére adott válaszképen a keresztúri kör felhívja a püspök figyelmét e kérdésre. Az 1877. évi főtanácson beterjesztett első jelentésében ezeket mondja : hogy a belső emberek jövedelméről képet nyerjen, a papok és mesterek jövedelmét egy általa készített „mintázat“ szerint összeiratta. A kimutatások bejöttek, de nem egyöntetűek, mert több helyt oly terménybeli előnyökben részesülnek, melynek pénzbe átszámítása „szinte lehetetlen“. Eklézsiáink fele oly csekély jövedelemben részesíti belső embereit, hogy megélhetésükre nagy szükségük van az isteni gondviselésre. Ez állapot javításán gondolkoznunk kell, mert „ez igazán egyik égető kérdés“. A vallásközönség egyetemének komoly figyelmébe ajánlja, a belső embereket pedig arra kéri, hogy „buzgóságukat ne mérjék a fizetéshez“. Az 1881. évi jelentése szerint: „népünk vagyonosodása igen sok helyen hanyatlik, minek szomorú hatását elsősorban belső embereink érzik. „A kepe majd mindenütt apad. Általában attól tartok, hogy a kérdés maholnap egyházunk egyik legégetőbb kérdése lesz“. A baj megelőzésére nem lát alkalmasabb eszközt, mint egyházi magtárak alapítását, melyek hű és lelkiismeretes kezelés mellett az eklézsiái kisebb szükségek fedezésére, idővel talán a kepének részben megváltási alapjául is szolgálhatnának. Nehány eklézsiánkban a marosi körben tartott püspöki vizsgálata folyamán már sikerült ilyeneket kezdeményezni. 1883-ban Dániel főgondnok a vargyasi zsinaton hangoztatja, hogy segíteni kell a papok és mesterek helyzetén, kik a létfenntartásért nehéz küzdelmet vívnak. Az E. K. T. ugyanekkor jelenti, hogy a keresztúri kör óhajtotta a kepe általános rendezését, a felsőfehéri körben e célra bizottság küldetett ki. Örömmel látja ezt a szórványos kezdeményezést, hogy itt-ott kepemegvóltási tőkéket kezdtek teremteni, de e tekintetben javaslatot még nem tehet. Csupán azt ajánlja figyelembe, hogy jó móddal kezelt magtárak ez ügyben igen jelentékeny tényezők lehetnek. 1883 szept.-ében tartott püspöki vizsgálat (K. M. 1883. 321—323.) megállapította egy pár helyen azt a visszaélést, hogy
