Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)

17. fejezet: Pénzügyek

327 ügyeit nem tudja rendbehozni, két szomszédbeli gondnok gyám­sága alá helyeztetik. A számadás a vizsgálószék elé terjesz­tetik. Pénz hiánya esetén a számadó ellen azonnal kereset indítandó. E javaslatot talán túlszigorúnak, egyházunk szelle­mével összeférhetetlennek fogják sokan találni, de tiszta pénz­kezelésnél máskép nem lehet. A számadókra teher az ügyvéd előtti kétszeri megjelenés, de másfelől előny az, hogy semmi sógorsági, vagy komasági tekintet nem fog nyomást gyakorolni rájuk. S az a nézete, hogy meg kell nehezíteni az adósság­­csinálást, mert ez tönkreteszi az egyeseket s a kölcsön áldás helyett átok lesz rajtuk. Nagy és sürgős szükségnek tartja a helyes pénzkezelés módjának megállapítását. — 1880-ban166 „Egy consistor“ így rajzolja a torda-aranyosi kör állapotait: Kepét csak az fizet, akinek tetszik. A kepét a belső emberek szedik fel, kik követelőleg nem léptetnek fel, hogy súrlódás ne keletkezzék. Ezért egy pár kivételével tönkrementek, el­szegényedtek. Az ekklézsiák pénze az egyházfinál áll biztosítás nélkül, aki kamatot nem fizet. „A kepe meg nem fizetése szokássá vált s emiatt belső embereink elszegényedtek, míg esperesük az ők kárukon főúri vagyonra tett szert. Ékklézsiáink vagyoni állapota tönkrement, mert nemcsak a kamat, hanem a tőke is nagyon sok esetben végkép elúszott. V.167 végig tekint a kérdés hat esztendei tárgyalásán, melyet egyházunk „fájdalmasan égető sebének“ mond. Egyik tiltakozik a pénzfizetés ellen, mert a pénznek ördöge van s ha elgurul, a papnénak fazaka helyett feje fog főni a konyhán. Olyan fel­fogás is volt, hogy az egyházi személyek állami hivatalnokoknak tekintessenek, mert enélkül kegyes óhajtás marad minden fize­tésrendezés (K. M. 1885. 187—189.). A másik az ellen, hogy gyáván az állam karjaiba vessük magunkat. A harmadik alapot akar gyűjteni s abból megváltani a kepét. A negyedik a kérdés megbeszélésére egy ankét összehívásét javasolja. Közben a kepe évről-évre fogy, mert népünk szegényedik, adósodik a nagy adó, a túlcsigázott hadügyi kiadások miatt, a birtokok vándorolnak. 5—10 ember birtoka, kik egész kepét fizettek, kerül egy birtokos kezébe, aki azért csak annyi kepét fizet, mint eredetileg. Felteszi a kérdést: mi lenne a teendő ? És felel rá: a kepe, mint teher, menjen a birtokra. Vagy: a meg­levő alapon továbbfejleszteni: 12—20 kalangyáig fizessen egész kepét (2 kalangya), 20—50-ig 4'/a, 50-en felül 5 kalangyát. Az E. K. T. kérjen kimutatást a köröktől a fennálló kepézési rend­szerről, azokból készítsen egységes tervet, küldje ki a körökhöz véleményezésre s ezután a főtanács elfogadná. Hosszadalmas eljárás, de más nincs. Kepeváltság belátható időn belül nem * 157 166 Köri közigazgatás a torda-aranyosi körben. K. M. 1F80. 281. 157 Néhány szó a keperendezési öl. K. M. 1881. 176—181. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom