Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
326 kezelését“ szóvá tette. Kovácsi véleménye szerinte azért eltérő, mert az ügyet csak az esperesi vizsgálószékek jegyzőkönyveiből ismeri, mert az a vagyon, amire alapítja véleményét, csak papiroson létezik. Tapasztalata az, hogy a meg nem fizetett kamatot odaírják mint készpénzt pénztármaradéknak. Azt tartja, hogy „a tőkepénz a jelenlegi kezelés mellett mind eklézsiáinkra, mind híveinkre nézve áldás helyett átok.“ Lőfi Áron153 Kovácsi véleményében épen fordítva osztozkodik: legbiztosabb a fekvő birtok. Az értékpapírokkal való elbánás még ismeretlen, fáradságos és költséges, a takarékpénztári kezelés is. Határozottan elveti azt a véleményt, hogy a tőke nem áldás, hanem átok. Hiszen a magtáraknál dívó % sehol sem kisebb 25^-nál. Ez sem hat jótékonyan az egyházközségi tagokra. A tőkék elhelyezésére legbiztosabb a tehermentes fekvő birtokra betáblázott biztosítás. Barabás Lajos154 válaszában nem érti Lőfit, aki nem a vizsgálószéket, hanem a főhatóságot teszi felelőssé. Fenntartja korábbi állítását, hogy a tőkepénzek az eddigi kezelés mellett átok. De meg van győződve, hogy ha az E. K. T. rendeletét kellő eréllyel és tapintattal végrehajtják, a jó eredmény nem fog elmaradni. Kelemen Albert155 is tarthatatlannak mondja az eddigi pénzkezelést és kétségbe vonja Barabással együtt a pénztári maradékot, mert tudja, hogy némely eklézsiában tetemes pénztári maradék ellenére is a számadó adós maradt a vizsgálószék díjával. Az adóslevelek a való tényállásnak nem megfelelően állíttatnak ki, minek oka lehet az E. K. T. által kiadott kölcsönszerződési ívekhez való szoros ragaszkodás, mert az ívek csupán valósággal kölcsönvett pénzről szólanak. Pedig az eklézsia pénzei legtöbbször nem ilyenek, hanem egymástól kamatostul átvett adósság, vagy erdő, fa, gabona, stb. ára. A bajok oka az eddigi rendszer hiányos volta, melynél elég volt a kölcsönös és szeretetteljes bizalom, a végrehajtásnál az atyai megintés. Ezt nem kicsinyli, de „pénzügyileg szédelgő korunkban“ ez nem elég. Javaslata ez: a tőke adóslevelekben helyezendő el, vagy takarékpénztárakban, esetleg földbirtokba fektetendő, de gyümölcsözetlenül hevertetni nem szabad s minden kölcsön telekkönyvi bekebelezéssel biztosítandó. Minden körnek legyen egy hitrokon ügyvédje. A félévenként előre fizetendő kamat nem több, nem kevesebb 8%-nál. Kezesség mellett senki sem kaphat kölcsönt s olyan sem, ki egyházi tartozással hátralékban van. A pénztárnok évenként kétszer megjelenik az adósok listájával az ügyvédnél. Ha egy eklézsia 153 Észrevételek eklézsiáink tőkepénzeiről. K. o. 1877. 168 — 170. I. 154 Ismét egy pár szó eklézsiáink tökepénzei kezeléséhez. K. M., 1877. 241-244. 165 Egyházközségeink pénzvagyona kezeléséről s indítvány e tárgyban. K. M., 1878. 38-46.
