Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
323 belső embereket s ezek őket fogják emelni. Rédiger Géza 145 szerint a kepe nemhogy növekednék a kor kívánalmai szerint, hanem állandóan csökken, mert 3—4 család él egy fedél alatt, csakhogy kevesebb bért fizessenek. A kepe kirovásának nem ház és vagyon szerint kellene történni, hanem személyek szerint. S ami a legfurcsább, az eklézsiák ezeket a csökkentő változtatásokat önfejűleg teszik felsőbbségi jóváhagyás nélkül. Hogy a papokat az állam fizesse, amit a lapok annyit pen’ getnek, jogos és igazságos kívánság, de nagyon veszélyes, mert a protestáns egyházak függetlenségét és önállóságát fenyegeti. Ő nem az államtól, hanem a főhatóságtól várja a papok és mesterek fizetésének javítását. Éhez a cikkhez szólva146 Ferencz József szeretné, ha a kérdésről eszmecsere indulna meg. Mert belső embereink állapota, kevés kivétellel, „szánandó lábon áll“. A kepének készpénzfizetés felett előnye, hogy a pénz értéke napról-napra csökken, de a terményfizetésnek agiója van, mely annál nagyobb, minél kisebb a pénz értéke. Míg tehát a fizetést esetleg más alapra lehetne fektetni, fontos a kepe pontos felhajtása és beszedése. Fontos volna egyházi magtárak alapítása, melynek lelkiismeretes kezelésével olyan tőkét lehetne előállítani, amely idővel a belső emberek fizetésének alapjául szolgálna. A kepemegváltást, amiről sok helyen gondolkoznak, kényesnek tartja a pénz és termények értékének különbségénél fogva. A kepemegváltással talán megmenekszünk kellemetlen súrlódásoktól, de a papság pár évtized múlva rosszabb helyzetbe jut, mint van ma. Hogy a kepe mind terhesebbé válik, azon nem csodálkozik az állami adók folytonos emelkedése miatt. Az eklézsiák a közvagyont nem jövedelmeztetik úgy, ahogy kellene és lehetne, mert sok helyt az egyháztagok vagy ingyen, vagy potom árért bírják és használják. Ha kellőleg jövedelmeztetnék, javítani lehetne eklézsiáink és belső embereink állapotán. Mindennapi dolog, hogy az eklézsia pénzét az egyháztagok maguk között kiosztják, illetőleg kamatra kiadják, de sem a tőkét, sem a kamatot nem hajtják fel. Ahol a dolog veszéllyel nem jár, elfogadja több eklézsia egybekapcsolását. Az állami fizetést ő sem kívánja, mert meggátolja az önérzet és önerő kifejtését, mi nélkül az ember csak hitvány gép s nem képzel szerencsétlenebb társadalmat, mint ahol mindent az állam tesz. 10 év múlva 1884-ben körrendeletét bocsátott ki az egyházi magtárak kezelése tárgyában. Az alkalmi okot a kibo* csátásra a székelyudvarhelyi kör közgyűlési határozata adta. A magtár haszna abban áll, hogy tavasszal a vetőmagban megszorulok nem lesznek kénytelenek drága pénzen gabonát 145 Keperendszer. K. M., 1874. 163—167. 1-146 Nehány szó a fennebbi cikkhez. K. M, 1874. 167—171. 21*
